Navir
Tüzed plántáld szívembe
Lándzsás levélüstök,
Sárga-piros fürtvirágzat...
Fáklyaliliomok.
Lobbants lángokat lényeddel,
Fáklyám felgyullad fényeddel.
Ott lennék Veled és fognám a kezed,
Bekötözném minden fájdalmas sebed...
Ott lennék Veled és fognám a kezed.
Halovány fények,
Napkorong takarásban...
Színtelen látkép.
E táj bensőm festménye,
Hangulatom jelképe.
Megmentőd fentről jön
Jön
Égből
Megmentőd,
Árad fentről
A mennyei fény.
Egyedi csoda
Életembe derűt hozó fény kedves személyed,
Átoksorsban áldomás, hogy ismerhetlek Téged.
Álmodtam egyszer egy gyönyörű hazát,
Dédelgettem derűs jövőképem nyarát,
Hol boldogság kísér, mint hűséges barát...
Égi hajnalpír,
Lilásbordó árnyalat.
Napkelte színe.
Világosság éled fel,
Nyitott szem nem téved el.
Kitépted belőlem magad,
Széttört kapocs belém akad,
Fájó sebből létem fakad,
Megtépázott szívem szakad,
Repedezve ketté hasad,
Leválik egy lélekdarab...
Feslő mából kél a holnap,
Ködfátyolban kacsint a nap,
Házak szemén csipkés hályog,
Talpam alatt rideg vályog.
Télcsipkék
Télvarázs táncol a hajnali fényben,
Üveges bokrétát szakajt a légben,
Platinafellegben szélrózsaillat,
Hófehér szirmokat felhőágy ringat.
Lelki szememmel figyelek, s csak szívemmel hallgatok,
Közös húron pendülnek lángnyelvvel dúdolt dallamok.
Perzselő jég
Antracitfellegben sötét varázs,
Szilaj villámoktól füstöl a ház.
Sörétként repkedő jégeső-parázs,
Zimankós lángnyelvtől robban a gáz.
Karmazsin kárpit hullámzó lamellán,
Rőt zuhatagban lángoló nimfalány,
Léggyöngy-körtáncban perdül a parkettán,
Csepp-léptek pattognak kristályszínpadán.