Natalie Danaisz
...nevetünk majd nagyot,
mint akik hosszan ringva bámulják
a hegy mögé bukó napot.
Amikor Gréta számolni tanult,
szorosan akkor a fűbe lapult.
És jöttek is sorban a kis katicák
peckesen lépve egyet-egyet,
és Gréta kiáltott, ez így csacsiság,
hogyan számoljam meg a pettyet...
perceket rakosgat
kosárba az este
egész nap azt szedte
szedte törölgette
fényes percszem csillog
édes mint az aszú...
rigódal lennék
őszvégi rigódal
sebzett és kócos
dacos is talán
lehetne lenni
egyetlenegy ének
lehetnék rétek
szívritmusa tán...
hűs poharakból isznak a vének
nem lehet arca éjjel a holdnak
hazajárnak titokban a holtak
aprót moccanva ingnak a képek
falakon sápadt árnyak teste tapogat...
kalapáccsal ütnek fába szöget
vért izzik az idő halvány bőre
forrongó napok kapnak új erőre
kopik a vékony napszítta szövet
veszik a vizek tiszta kékje...
"Egy őrültet keresek magamban folyton"
rejtsétek el tőlem a csodákat
rejtsétek el hogy megkeressem
azt aki rám gyújtotta a házat
Hogyha volna egy kis fecském,
madárkának becézgetném.
Rózsabogárka ha rebbenne,
gyorsan utána reppenne,
s visszatérve már a földre,
meghívná egy málnaszörpre.
Hogyha lenne verebem,
megmondom én kereken,
lóghatnánk a tereken,
magon élnénk, s perecen