Nagy Vendel
Öreg huszárnak
rozsdás a kardja,
sárga lovának
kopott a patkója.
Az élet paródiája
Bársonnyal takargat
az éj sötétsége,
álmokkal ringatgat
a jótékony éjszaka,
halványan dereng már,
közeleg a fény,
érkezik a hajnal.
Fényes csillag ragyog
Hideg éjszakában,
Kisgyermek született
Barmok barlangjában.
Kint már söthenyesedik az idő,
az est belebújik az éjszakába,
akár egy meleg medvebundába,
sötétségbe burkolódzva pihen,
fáradtan várja az álmos reggelt,
ki a korai fényes Nappal kel fel.
Ha az ember már
Hosszú napok óta
Az ablak előtt áll,
Unott-idegesen
Jobb időkre vár.
nekrológ
Messze út vezet a Sió partjától
a balatoni dombok lankáiig,
a sokszorozott kudarc szálkáin át
a megérdemelt siker álmaiig.
Kedves barátom...
köszönöm a kedvességed,
hogy köszöntöttél engemet,
nincs ellenségre szüksége annak,
kinek ilyen barátai vannak,
miközben dicsérnek
és köszöntenek engemet,
fülembe és tán a számba is...
Mások a vakok
Sokáig naivan azt hittem,
mások a vakok,
akivel így elbánt az élet,
csakis rendes ember lehet,
másképpen nem történhetett.
Azt hiszitek, hogy énvelem nem történik semmi sem?
pedig engem is magával ragad a történelem,
a sok jó is eljut hozzám, mit a sors magával hoz,
mégis rossz az a sok baj, mit a sok rossz sodort, az átkozott,
élhetnénk mi sokkal jobban, ha nem lenne háború,
gyermekeink nehéz sorsa nem volna oly sanyarú...
Forró Nap melegétől
Tombol a tikkadt határ,
Sárgálló búzatáblákon
Virul a piros pipacsár.
Karácsonyra kalácsot,
húsvétra sonkát, tojást, kenyeret,
pünkösdre csodát vagy amit még lehet,
sajnos, a lehetetlenekre kissé várni kell,
kiáradó, befogadó,
malaszttal teljes szíveket.
Piros pántlikás májusban
sóvárgó lánykák kapujánál
sudáran álló májusfa várja
meggypiros ajkak örömdalát.
Mikor az ember még ifjú titán,
gondolkodik álmatlan éjszakán,
kéne egy maradandót alkotni tán,
amit örömmel fogadna a világ,
egy élő rádióadást,
mikor kifőtt a tészta,
- Kértek rá diót? -
kérdezte anyám...