Nagy Sándorné

Nagy Sándorné

Született: 1952. június 24.

Népszerűség: 77 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szavak súlya

Szavaknak súlya van,
Nem mindegy, hogy bánunk vele.
Fájó lehet az, ha haraggal tele.
Amikor bántó szavakat mondanak,
Előfordulhat, hogy szívekbe markolnak.

Tovább...

Régi tavasz...

Egy tavaszi napon
Eszembe jutott gyermekkorom.
Ó, de jó volt rétre menni,
Tarka pillangót fogni.

Tovább...

Kató palacsintája

Vidám kislány Kató,
Szeme huncut, ragyogó.
Mamáját szépen kéri,
Palacsintát süssön néki.

Tovább...

Téli báj

Hull a hó, ó, de jó!
Hópihe táncol a magasban,
Bokáig járok a hóban.

Tovább...

Elűzném

Féltve óvnám, vigyáznám
a jót, amelyet átéltem,
hogy bármikor, ha akarom,
őket elővehessem.

Tovább...

Gyertyafényénél...

Emlékezés

Gyertyafényénél egyedül
Gondolatom hozzád menekül.
Lobog a láng, fénye elvarázsol,
Arcodat látom előttem,
Pedig messze vagy, távol.

Tovább...

Akartam...

Akartam én mindent jól csinálni,
Semmitől meg nem hátrálni.
De kudarc jött kudarc után,
Érteni sem értettek, csak néztek furán.

Tovább...

Karácsonyra várva

Más lesz most a karácsony,
Nem lehet velem a családom.
Látni sem látom unokáim mosolyát,
Egyedül díszítem a karácsonyfát.

Tovább...

Karácsony van

Hull a hó, ó, mi jó.
Kigyulladtak a fények,
Nagyon szépek!
Karácsony van.

Tovább...

Jön télapó

Csilingel a száncsengő,
Télapó nemsoká jő.
Puttonyában minden jó,
Cukor, játék, mogyoró.

Tovább...

A ravasz róka

Döcög süni apró lábán,
Cipeli tüskéit a hátán.
Ügyet se vetett rá senki sem,
Csak róka koma gondolja:
Na, most megeszem!

Tovább...

Utcán...

Sétálok az utcán,
figyelem az emberek arcát.
Tekintetükben látom
a mindennapok harcát.

Tovább...

Vacak versek

Vacak a vers, amiket írok.
Sokszor önmagam kritikusa vagyok.
Százszor megfogadtam, nem veszek
tollat a kezembe.
De mindig jut valami az eszembe.

Tovább...

Öreg néni mosolya

Szép őszi napon történt velem,
Sehol sem találtam helyem.
Pedig kék volt az ég, a Nap is sütött,
Szívembe mégis szomorúság költözött.

Tovább...

Halottak napja alkalmából

A mama

Én csak így hívtam, a mama.
Megtiszteltem vele, mert ő akarta.
Botja kopogását most is hallom,
Emlékét szívemben tartom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom