Nagy Matthew
A porcelántrón királya
Nap mint nap a legszebb perc,
Mikor hátsó felem a wc-re leteszem,
Gázok belőlem szimfóniaként távoznak,
Barna sziklák belőlem aláhullnak.
Mosolyra görbíteném szám,
De nincs okom többé rá,
Süket lettem a világ zajában,
Megvakítva hazug világban.
Vártam, hogy a szavak tetté váljanak,
Vártam, hogy az álmok földre szálljanak,
Folyton vártam, de az élet nem várt rám,
Itt hagyott, és fel sem tudtam szállni rá.
Törött üvegcsésze szomorú hétfője ez,
Hittem, hogy nem jutok sorsára, tévedtem,
Ugyanúgy padlón, ugyanúgy törve vagyok,
Ha nem kiáltok, tán a földön is hagytok.
Megtépett már százezer vihar és
Ugyanúgy, vígan állok egymillió elé.
Árboc-törve élsz, és hiszel benne még,
Hogy a remény nem hal, hanem tovább él.
Kietlen sivatag lett lakhelyem,
Rögös parttá szakadt életem,
Hogy jussak át végtelen tengeren,
Hogy feledjem el szépséges szemedet?
Megyünk előre, nincs megállás,
Ha utunkba állsz, nincs megbocsátás,
Ne mondj semmit, csak engedd meg,
Hogy valóra váltsuk a célokat, és menj!
Elengedted kezem, pedig mentem volna tovább,
Más utakon jársz, pedig nem volt útelágazás.
Aszfalt helyett rögös lett életem útja,
Hova és miért mentél... Isten sem tudja.
Hajótörött vagyok nélküled a világ végtelen tengerén,
Árva, magányos fűszál a világ kopár mezején.
Az otthon melege
Már csak a múlt emléke,
Két karod másnak ad meleget,
Hajléktalanná tettél engemet.
Hiába mondom el összes érzelmem,
Más mond neked már szépeket,
Mint gyermek megunt játékát,
Dobtál félre, mert jött valaki más.
Hajótöröttek vagyunk a világ végtelen tengerén,
Apró fűszálak a világ kopár mezején,
Matrózod lennék, ha te lennél a kapitány,
Melletted lennék igaz ember és bármi más.
Szeretnék egy percre csendet kérni,
Minden problémám elől kitérni,
A világ zajából süket lenni,
És ahogy eddig, egyedül létezni.
Csak álltam a világ tetején a világ uraként,
Néztem magam elé, és hulltam alá utasként,
Egy senki lettem, mert életemben nem tettem,
Magamon kívül senki mást sem szerettem.
Üvöltve néznek rám megvető szemek,
Mogorva arcok és meglepő emberek,
Sötét alakok és vágásokkal teli arcok,
Amik már túlvannak egy-két harcon.