Nagy Immánuel
Szülinapodra
Lásd mindig a napsugarakat,
Melyek beragyogva átölelnek és simogatják arcodat.
Ha néha úgy érzed, egyedül vagy,
Sose feledd, a szomorúság csak egy pillanat.
20 évesen már nem gyermek az ember,
Előtte az élet, és álmodik, mint némber.
Egyedül vagyok,
A néma csendet
Csak a pörgő gondolatok hasítják át.
Zakatolnak szélsebesen és hangosan,
Mint valami vonatkerekek.
Ki emlékszik már, hány ága
Tartott madarat, gyermeket újabb emlékre vágyva.
Sudár, délceg törzse csak úgy feszített hatalmas lombjának árnyéka alatt,
Mely zöldellő színben világot adott minden szívnek, ki arra haladt.