Nagy Eszter Banya
Virágszála kicsiny háznak,
Legszebbje tán a világnak,
Hová bújtál, jer elő hát,
Hadd locsoljam a szép haját!
Deres a reggel,
vacognak a fák is.
Reszkető Napocska,
elbújik, mert fázik!
Betoppan a kis konyhába,
Lassan csoszog lába,
Ráncos arcán derű pirkad,
Ha rám pillant anya.
Itt a Farsang, áll a bál,
a víg népség kajabál,
bájos lánykák pántlikával
indulnak a maszkabálba.
Szenteste volt, ragyogó,
Óriás pelyhekkel hullott a hó,
Földre szállott egy kis Angyal,
Kit megbízott az ég egy feladattal,
Apró kosár volt kezében,
Felhőből font, fehér színre
Küldetése nem más volt,
Mint kosarába tegyen valami jót...
Táncot jár a gyertyafény,
Megcsillan sötétben,
Szeretet és béke vár
Szent Karácsony éjen.
Kis fenyőfa, készülj hát!
Új ruhát kapsz menten,
csillogót és ezer színűt,
olyat, mint mesében!
Amikor te megszülettél,
én lettem a nagy testvér.
Anya mindig mondogatta,
"vigyázz, törékeny a baba!"
Nem értettem mit jelent ez,
ha piszkálgatom, mi baja lesz?
Bújj-bújj fejem, kukucskálj,
két kis kezem, készülj hát!
Egyik jobbra, másik balra,
a pólódat húzd pocakra!
Kérdeztem én: édesanyám,
jó gyermek vagyok-e?
Rendben tartom a kis szobám,
megdicsér-e érte?
Édesanyám, ülj le mellém,
mesélj nékem sok szép mesét!
Mondd el nékem, kérlek szépen,
mit mondott a nagyim néked?
Hunyd le szemed, lesz megannyi álom,
messzire röppensz angyali szárnyon.
Az újévi malacsült története...
Egyszer volt egy kismalac, kinek neve Sertés,
érte is őt emiatt nem is kevés sértés,
nem volt sértődékeny, csak egy kicsit naiv,
azt hitte, hogy azért tartják, mert ő olyan fain.