Nagy Emőke
Egy szép tavaszi reggelen Mackónéni
nagyon szótlanul üldögélt kedvenc székén,
gondolataiba mélyedt. Mackóbácsi
egy kicsit figyelte, aztán rájött, párja valamin
nagyon töri a fejét.
Közel vagyok, és a téma mindig bennem,
úgy érzem, egyszerre felüdít és elkötelez.
Bárhol látom, szememben könnyek,
hálát adok és imát mondok, hogy vannak
csodalelkek, kik ezért élnek.
Életem része, nap nincsen nélküle.
Halkan vagy hangosan, egyre megy,
csak halljam és érezzem a jelenlétét.
Akusztikus vagy hangszeres, retró vagy modern,
széles a paletta, hely bőven van.
Hozzon az ünnep megújulást, hadd frissüljön szív és lélek.
Legyen tavasz a természetben, és vége már a szürkeségnek.
Ébred a Tavasz, üdezöld minden,
az erdő lakói ünnepre készülnek.
Nagy a zsongás, az izgalom, tudja mindenki,
mi a dolga, öröm lesz akkor nagyon.
Ünnepen születtek, igenekre emlékezni jöttek.
Sokáig fekete-fehérben meséltek némán.
Egyességben, egy egységben, el nem múló szeretetben,
és vallom, hogy bár nem kevés az év, lángra kap a parázs.
A mackóbarlangban még édes-mézes álmok szálltak.
Mackóbácsi épp a másik oldalára fordult,
Mackónéni pedig mélyen aludt. Egyszer csak
vidám énekszó csendült. Először halkan,
majd egyre hangosabban.
Emlékfoszlányok maradnak szépen,
és rajtuk csendben megül a feledés.
Néha-néha ködös történetek élednek, de
csak másolatai múltnak, s nem üzennek jövőnek.
Kedvemre való, régi képeket látok,
velük elmélázva, múltba nézhetek.
Ha végre egy tudok lenni a csenddel,
hallom, lelkem életre kelt egy dallamot.
Nem vagyok orvos, csak egy lelkes poéta.
Aki szívesen megírja, amit szeret.
Talán ezzel is születhet oly sok kérdésre
oly sok lélekgyógyító felelet.
Családban anyáról-lányra szállt a hagyomány.
Szépen fésült hajból fonat masnival.
Volt egy bál, készültünk nagyon, pontosabban
én nem jelmezzel, hanem kis bohó, hát miért ne
mutassam meg kibontva a többiek kérésére.
Mindenkinek köszönöm, legyen barát vagy ismerős,
hogy egy tervezetlen, zokogós, mégis fényes verset
is idetehetek, benne az én szeretetem, az Úrtól kaptam.
Mindig szeretem, először a telőt mérlegelem,
megláttam-e mindent, ami fontos, vagy vak voltam,
mi az, ami feledhető, mi az, ami elkísér tovább.
Szavak sorakoznak,
Illetik maguk,
Légből kapott gondolatok
Verssé válnak...