Nagy Dániel Gergely

A halottak napja

Hullámzik minden.
Reszketek, kiráz a hideg,
Elpilledve, gyöngén
Fekszem ágyam puha földjén.

Tovább...

Az esőben

A madarak üvöltenek felettünk,
Szemükből langyos, veres cseppek
Zuhognak,
Az eső vérré válik,
A vér pedig esővé bennünk:
Mindketten bolygó vizekké leszünk.

Tovább...

Csak mi vagyunk

Mi pedig egymásba olvadunk
Megkülönböztethetetlen,
És a szél már orkán,
És a nap már vörös,
És az ég már fekete,
És egy pillanatban minden zaj
Belehull a végtelen csendbe.

Tovább...

Kitörnék

Hamis dallamot játszik
A csend,
Vihar előtti csend,
Mert lelkem kitörni látszik,
El van rejtve itt, bent.

Tovább...

Hazug Angyal

Szárnyak nélkül elém toppant
E káprázat,
S áldozatot keresve
Az alkonyi vértenger kis szigetén
Reám nézett nevetve.

Tovább...

Ködös hajnal

A hajnal éket ver,
S mint aki ma nem kel fel,
Pont olyan hallgatag minden,
Hiába kérdezem
Nem felel.
A nap üvölt,
A fájdalom kék,
És néha vörös.
Ma lila az ég.
Ma minden olyan ködös.

Tovább...

Most felhőkben érzem magam

Most gondolkodom odafenn,
Most még könnyen szállok
A szerelemmel, az égen
Sok felhő gyűlik, csak szállok,
És ez a sötét fellegvár
Oly hirtelen magába zár
Álmokkal együtt, míg mások hullnak,
Az én álmaim sötétbe fullnak.

Tovább...

Könnyű

Az ég fénye bűvös, látszat,
Ahogy az ablakon áthat,
Ülök egy köves teremben,
Több érzést kelt az emberben:
Hűvös, de nem fázom,
Álmos, de nem álom,
Rideg, mintha egy koporsó volna,
Boldog, mintha vidám nóta szólna.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ