Nagy-Kocsis Boglárka
Már reggel éreztem a tyúkokhoz menet,
Hogy ma végleg kileheled a lelked.
Rád néztem. Ó, egy újabb repedés!
Ez bizony túl nagy, itt a vég!
Lassan itt a karácsony,
már annyira várom!
Minden reggel ébredéskor
a napokat számlálom.
A méhek világnapjára
Gyere csak, kislányom, mutatok valamit!
Üljünk le a fűbe a kertünkben, ide ni!
Vedd le a kis cipőd, nyújtsd ki lábacskád,
Simogassa szellő, míg tanítgat jó anyád!
Anyu olyan fehér télről mesélt nekem,
hogy a gondolatától is káprázik a szemem.
Elképzeltem, mint egy képeslapot,
amit tegnap a szobámban hagyott.
Itt az idő, indulj bátran!
Nézd: a többiek hogy szállnak!
Pelyhes kis szárnyaid kitárod,
s megismered majd a világot.