Mysty Kata
Ének az őszben; nincs már anyám,
megérint, búsít a hervadás,
elmúlik minden, tél után nyár,
új értelmet kap az elhívás...
- Ki is voltál Te nekem?
- A mindenem a hitben,
Egy kis szikraszem-ihlet...
Összetartó az érzés...
A "jó veled" - az téged el nem enged, Szívem!
Mint csillagot az éj,
Mint a Napot az ég,
Mint a tengert a kék,
Mint egy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még...
Ha kép beszél,
- én hallgatom!
Minden szavát,
a szavak javát,
a hang futamán,
a dal-vonalán
az illatát!
...Tünemény lettél; miért?!
Mint sáfár rég a jóért,
sorba beálló túlélt!
Ha én virág lennék,
Csakis kéken nyílnék,
Benne remény ívén
Égszínt, azúrt vinnék,
Bababársonyt, mint rég...
A hídon át még van tovább.
A híd alatt most más szokás...
Áll a tó, az utas halad...
Életjeled a hídon marad.
Kitartó ez a nyár,
szívat a forróság...
mint egy hős indián...
Mintha csendben csak szeretnénk
Mintha mindig veled lennék,
mintha csak mi ketten lennénk,
mintha soha el nem mennénk,
mintha csendben csak szeretnénk...
Szó lennék az ajkadon...
A szeretet édes szava,
A hangod is, száz szótagod,
El soha nem választhatod.
Dana
Legszebb egy találkozásban
a pillanat varázsa,
ami lélekillatot áraszt,
az napfénybe ágyaz...