Mysty Kata
Végtelen a kék.
Határa az ég!
Légy Te boldog most!
Ez, ami fontos!
Életünk percről percre,
Mint zajló folyó szelte
Türelem tartja egybe,
Kávé meg árral szembe!
Zuhog, megáll, napra vár,
Némaságból tapsra vált.
Eső mosta vidám nyár,
Lesifotós szivárvány!
Így, úgy?!? - Épp lehet!
De így-úgy! Ne szeress!
"Törvényesen..."
Csak úgy!
Vártatok, mint Messiásra,
Én lehettem szívetek
Legeslegszebb dobbanása.
Első szó, az első lépés,
Cirógató, becses érzés...
Játék-sikoly, még több mosoly,
Boldogabb és szebb gyermekkor!
Köszönöm Istenem
A gyermekáldást
Kegyelmed árán...
Hozzád visz most hálám.
Közel van a gyereknap...
Ragyog fönn a fényes nap!
Gyerek szíve aranyból,
Nem lesz elég szavakból!
Csoda szült csodát,
Csakis akkorát,
Amekkorát csak
A képzelet alkot,
Vagy az ünnepi láz.
Anyák napja van minden nap,
Ha ott vagy...
Egy szívdobbanásban,
Minden levegővételben,
Szóval a létezésben.
"Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?"
A Szépség izgat, és igazgat
A Virág csodavilága!
Az Ünnep mindent ért,
Nem Te vagy az ünnepért,
Az ünnep van Érted,
Örül, ha megérted!
Ég vizére kék fény terül,
Tengercsobogás,
Kikeleti hajnal hasad,
Friss harmata száll.
A valóság olyan tükör,
Tollba mondja, amit kürtöl;
- szaladó szél, visszhangzó part,
erdő lombja, s lenn a tócsa.