Mysty Kata
Madár az ágon,
Fáj, ha ezt látod,
De alig várod,
Hangoljon, szálljon.
Még nem igazi a tél,
alig kemény fagyban a hó!?
Talán a magasban fönn,
ott lebeg, ott honol
hómanók lakta bércen valahol!?
Szívem ujjongani készül,
Lélekkarácsony fényt szül,
Fiú születik, hogy te élj!
Eső szemez, ázik a kereszt,
Issza könnyét, fázik a jelen.
Közeledik, közel megint,
Szán röpíti, örvendj te is!
Hószakálla földet veri,
Háta telve, nyögve nyög is,
A puttonya telis-tele,
Lesi, várja gyereksereg,
Még jó, hogy nem ő cipeli.
Mesekék, körbeér,
Zajlik az estebéd...
Aki ma hazatér,
Mondjon is jó estét!
Ág a hintám, szél a fésűm,
Szállok immár vissza végül...
Levél hullik. Földön landol,
Az ősz boldog, szinte dalol.
Az utam
- Utad sávjában,
Sorsom
- Tied sodrában,
Léptem
- Lépted nyomában,
És a Napom
- Naplementében.
Békás tó partján verőfényben
Találkozott a nyár az ősszel,
A bokrok zöldben, mókus közte...
- Az őszi estnek nincsen csöndje?!
Evez a nyugalom,
jön elém galambom...
Karjai közé zár,
nem enged soha már!
Szerezz örömet,
Célod ez legyen,
Erre törekedj!
Bármi áron is...