Mysty Kata
vírus
Emberi a bűn, lelki teher,
oly hitehagyott, barbár, öntelt...
Kiszolgáltatott, ki nem szolgál,
alázat nélkül - épp megaláz.
Az eleve elrendelt hivatás
Úgy nézz ránk, hogy belénk láss!
Az énünk - belső emberünk...
Meggyőzünk - nem rejtőzünk,
Hívj, szeress - erre kérünk!
Nyugdíjas találka
Találka egy délután,
Asztalon a teletál...
Nyugdíjas már a tanár,
Az Iskola visszavár.
Nincsen rózsa tövis nélkül
Induljon a jóindulat,
Úgy kell, mint egy jó fordulat!
Ha célba mást nem is veszel,
csak-csak tévútra érkezel...
Téli fény most a dér s a fagy,
lassan-lassan a hóba fagy.
Csupa csipkés ág az ágya,
bolyha hullik zúzmarára.
Tudod, mi a karácsony?
- Fények fénye, világosság,
Csillogó öröm. Álmodott valóság,
ha az ajándék, a játék, a fenyő mennyei,
ha az életed krisztusi,
ételed lelki, éneked atyai!
Emlékfolyam zúgva tombol,
Zajló hulláma hosszan
Dobál fel-le jót, rosszat...
Letűnt a legszebb korszak.
Köszönj az estnek,
Csillagok lesnek...
Csillaglesen a Hold
Is kedves,
Alig várja,
Hogy köszönthessen!
Szeretni jöttünk e földre,
- halni, élni mindörökre!
Lelki áldásban az részes,
`kit a gonosz nem kísért meg!
Adventi áldás az ígéret,
Enélkül az élet nem élet!
Az áldás érlelő melegében
magad is azzá válsz a hevében...
A megszokott helyed üresen,
Odarajzol a képzelet,
Múltunk csokra még eleven...
Összekötve ölelkezem.
Mennyi, mennyi Télapó!!!
Bizonyára most ez a jó,
Télapók ma is születnek,
Oly ártatlan e bűneset.
Ropog az út, havazik,
Mikulás nem haragszik.
Szakállára hull a hó,
csuda öreg Télapó.
Az ősz tárol, a tél tarol...
A tél tarol.
Szinte karol, úgy átkarol...
Úgy átkarol.