Murzsa András Dr.
Néha érzem, tehetetlen vagyok,
csak múlik az idő, vajon mit tehetek -
vajon utánam valamit hagyok.
Ma korán keltem, ülök kint a kertben,
nem vagy velem, most hozzád száll a lelkem.
Még nem is kelt fel a Nap, de már hallom
- madarak hívják milyen csodás hangon.
Gondolatok az életről
Hidd, csodás a világ, amely körülvesz.
Mit megélhetünk, az ember örülhet...
Múltba révedünk.
Néha nem engedi, hogy
jelenben éljünk.
A múlt az bezárhat, és
feladhatod magadat.
Milyen más volt akkor a megélt világ,
nem érezték még a klímaváltozást.
A fák hozták a kedvelt gyümölcsöket -
nem is ijesztgették az embereket.
ahol élek
Kilátó felé sorban ezüst hársak,
jó, hogy ültették azokat a fákat.
Megyünk a város feletti tetőre,
jó lenne leülni ott pihenőre.
Együtt Veletek a csíksomlyói búcsúban
Az Összetartás Napján
Tízezrek, de azt is mondták, hogy százezrek,
akik hogy kezet fogjanak, útra keltek.
Csíksomlyó volt a cél, hogy találkozzanak,
hogy együtt örömökben osztozkodjanak.
Néha nem tudom, mit adhat az élet,
csak megyek az úton, csak úgy egymagam.
Volt, hogy az utamon alig haladtam,
valahogy mégis fenntartva a létet.
"Kertészkedni annyi,
mint hinni a holnapban."
Vajon ma, hogy éljük,
vagy kopik a tudatban?
Mosolyogva néz rám a Nap,
látja, hogy csodálom.
Olyan szép ez a reggel, mint
a legszebb álom.
Terjesztem az Igét, és mondják mások,
van olyan, hogy néha mélyebbre látok.
Sugallják, hogy figyelj az arányokra,
és ne kapaszkodj fel az ábrándokra!
Mily forrón köszöntött ránk ez a hónap,
biztosítékot vert néhány forró nap.
Hét ágra sütött a Nap, sőt még egyre -
kúszott is a hőmérő most negyvenre.
Ó, milyen jó, hogy őket újra látom,
szinte sugallják, nézd, Ő lett a párom.
Éppen úszóleckét adtak egymásnak...
Mily szépen hangzik ma is ez a két szó.
Isten Veled - hallani is milyen jó.
Az ember a bizalmával mehet el -
Veled is-szól a másik - Ő így felel.