Murzsa András Dr.
Négyre beszéltük meg, hogy találkozunk.
Már elmúlt fél öt, és én várakoztam.
Odakint viaskodik a nyár az ősszel,
hogy az őszből Ő még hány napot vehet el.
Szerez még néhány napot, hetet magának -
az őszre még meleg, száraz napok járnak.
Nézem az anyukát, keblén a gyermeke,
büszkén tartja, Ő az Ég remeke.
Fiát táplálja, testéből eteti -
érzi, az Ég óvja és megvédi.
Már nem is számolja az éveket,
de tudod, szereti az életet.
Tükörbe nézve az évek - látod,
hogy pakolták arcodra a ráncot.
Ez is lehet korfüggő
Magad sem tudod, ki vagy,
néha az agyad is kihagy.
Érzed, keresed a szót,
keresed az odavalót.
Összeforrt, ami összetartozott
Milyen sokáig falakat emeltek,
választottak el magyart a magyartól.
Milyen sokáig túlparton lehettek -
távol tartották Őket a Hazától.
Különös dolgokra gondolok,
van, hogy magamat sem értem,
és ha megoldok is valamit,
vajon kié az érdem.
Uram, e népre add az áldásodat
Felvillannak emlékképek,
rövidebbek, hosszabbak -
történelmünk ezer éve
futja át az agyamat.
Milyen furcsa lett már az én világom,
azt is keresem, hogy mit is tehetek.
Furcsának vélem, néha be kell látnom,
van, hogy észre sem vesznek az emberek.
Magamnak főztem
Megnéztem, hogy éles a kés,
elvágtam az ujjam.
Tudtam én, hogy könnyű főzni,
receptkönyvet bújtam.
Sóhaja is száll.
Tűzben ég napok óta.
Ó, csak jönne már.
Mily boldogan ölelné,
ha végre már engedné.
Hogy ragyogsz ott fent az égen felettem.
Elérni téged mért nem lehet soha?
Lehet az élet kegyes vagy mostoha,
mégis mily jó, tudom, tőled melegszem.