Muresan Melinda
Gyere velem, hadd mutassak valami szépet!
Hunyd be nyugodtan szemed, én vezetlek téged.
Hagyd képzeleted szabadon magasba szállni,
Mert ha szárnyal a lélek, megtörténhet bármi.
Csendes éjszakán kandalló mellett,
Melyen apró díszek, kézzel festett,
Ülök s hagyom, járjon át a csoda,
Repüljön rólam le lelkem pora.
Szenvedtem, mintha megsebzett vad lennék,
És nem lángoló szerelmedtől égnék.
Perzselő tűz.
Izzik a testem, majd kihagy az érzék,
Vad szikrát kereső, sürgető szándék
Karodba űz.
Közös emlékeink teraszán ha ücsörgök,
Behunyom szemem, csendes magányba rejtőzök.
Hiányod szívembe váj és szinte érezlek,
Erősen vágylak és magam mellé képzellek.
Rejtsd el szíved, védd erős pajzzsal,
Mert a gonosz kint ólálkodik,
Lesben áll, ravasz tervet forral,
A félelmedből táplálkozik.
Már elindult az ősz, hallani halk lépteit,
Kicsit még bizonytalan, csak lassan közelít,
Megbújva a nap fedezékében lelapul,
Csendben várja, míg a nyár fénye egyre fakul.
Örök mozgás, feszítő nyugtalanság,
Feltörsz bennem, mint földből utat nyert víz,
Csendes és békét adó gondtalanság,
Te merre vagy, s vendégül miért nem hívsz?
Óh, gyermekkor! Régmúlt és gondtalan,
Gyermekmosolytól zengő, csintalan!
Óvoda, vidám énekek s arcok,
Pöttyös ruhák, kockás ingek, táncok,
Pattanó labda, hinta, bújócska,
Soha ki nem fáradó fogócska,
Mintha csak most éltelek volna meg.
Egyszer volt és csodamód ma is van
Hetedhét és tán még több országban,
Hol valaha uralt a csúf sárkány,
Élt egyszer, s ma is él három leány.
Láthatatlan lélek, szívemnek emlék,
Ha tudnám, hol vezet út, hozzád mennék.
Ölembe vennélek, szorítanálak,
Remegő csókokkal borítanálak.
Édesanyámnak
Valahol egy másik térben,
Egy távoli messzeségben
A nagy útra készen álltam,
Szívem döntésére vártam.
Egy virágmag kipattant, gyökeret hajtott,
Kapaszkodót keresett és növekedett.
Széppé lett, kivirágzott és szirmot bontott,
Illata nyugodt boldogságot terjesztett.
Érints lágyan, cirógass, szerelmem,
Mint szellő, mely átsuhan hegyeken,
S megérinti a magányos tetőt.
A simogatásodból adj erőt.
Gyere, feküdj mellém, kedvesem!
Érzed, hogy áramlik csendesen
A szívem mélyén gyökerező
Anyai szeretet és erő?
Fuss, 2020, felkavaró év voltál,
lelkeket törtél, szíveket zúztál.
Elvettél, de ugyanakkor adtál!