Müller Márta
Fókuszba senki
Sem állíthatja magát,
A Sorson múlik,
Hogy Ott ki áll, oda ki
Akar kerülni, hibáz’.
A génjeink csak
Lehetőségeinket
Hordozzák, mivé
Leszünk, az rajtunk áll, a
Környezet hiába vág.
A hit lovagja
Észrevétlen, némán hat,
Segít s eltűnik,
Nem birtokolni akar,
Hite az élet, így ad.
Van-e még el nem
Mondott szó karácsonyra,
Az ünnepre oly
Igaz és őszinte, mint
Az élet, mely sokféle.
Türelemmel vár
A kis virág napsugárt,
Hirtelen fagy, ha
Idő előtt elviszi,
Hitét a társa hiszi.
Sok apró szúnyog s
Lámpa körül zümmögő
Bogár Napjának
Mind mást mondana, csak őt
Figyelje és hallgassa.