Müller Márta
Új nap jön minden
Elkeseredés után,
Új remény éled
Kilátástalanság bús,
Mélybe hajtó talaján.
Felkapja a port
A szél, formálja, aztán
Elengedi, mint
Szappanbuborékkép, oly’
Múlók teremtményei.
Örök szerelem,
Nehéz elpusztítani
Eme álmot a
Szívemből, megleli majd
Egyszer, jön Hang a mélyből.
Mit akarsz tőlem,
Mondd, egy szép hétvégét vagy
Közös életet,
Vagy együtt bejárt sok-sok
Termékeny évezredet?
Manapság nehéz
Hinni, hogy létezhettek
Jó királyok s jó
Politikusok, az volt
Az átlag, s nem a romlott.
Pusztul a világ,
Felfalták zord maffiák,
A szép teremtés
Helyén vad hiénák és
Sakálok serege él.
Fekete macska,
Mára fogalommá vált,
Féltékenyek-e
Vajon a fehér, szürke s
A vörösszőrű cicák?
Kinek mit jelent
Az advent, amit látni
Belőle, csupa
Kommersz, az advent maga
Elbújt, másutt van, de hol.
Hétvége avagy
Hétköznap, az öregnek
Nincs különbség, oly
Lassan megy minden már, a
Nap elmúlik, tovaszáll.
Az öregkorom
Magányát növeli a
Járvány, így élek
A nagyváros közepén
Egyedüllét szigetén.
Mit látok reggel
Kinézve az ablakon,
Mókust, madarat,
Énekest vagy varjakat,
Félig lehullt lombokat.
Fények és árnyak
Egymást váltva táncoltak
A víz felszínén,
Balettjük a szívembe
Hozta a megbékélést.
Lányom, kerüld a
Politikát, mondta oly
Gyakran jó apám,
Utolér az mindenkit,
Mondom öregen ma már.