Müller Márta
Ha a szerelem
Szeretetté vált, túllép
A léten, újra
Egymáshoz vezet térben
Távol került szíveket.
Pusztulás felé
Rohanó világ mélyen
Kétségbeesett
Hangján szólok: eljövők,
Ismerjétek e sorsot!
A betegség ott
Támad, hol gyengének hisz,
A testben, véli,
Hiába kész a lélek...
Piszkos volt szegény,
Búsan totyogott felém,
Városi galamb,
Etetni tilos, tudta,
Csöpp morzsát sem várhatott.
Az élet több, mint
A világ, melyben élünk,
Van, kit vágyódás
Tanít erre meg, mi itt
Nem lehet, Ott egyszer lesz.