Morvai L. Daniel
Kegyetlen karmok karcolják a sebem,
Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.
Mit nékem pórnépek,
Kik fetrengnek lábam alatt?
Mit nékem kis lények,
Kik nyersen eszik meg a halat?
Nagy madár trónol az üreges tojásban,
Fejét büszkén szegi rám, úgy ül ott, hogy lássam,
Bohóc módjára görnyedek a homokban,
Vézna kezeimmel ragaszkodom a gyomokba.
Mint éhes kismadár, várom a falatot,
Csak a nagy madár, a nagy madár, ő adhat és csakis ott.