Mondok Judit

Mondok Judit

Született: 1997. december 29.

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hamis álarcosbál az élet

Világra jött gyermeksikoly de boldog, hogy élhet,
gondoljuk, pedig soknak az élet egy ítélet.
És szótlan tekintetek néznek ránk a kiságyban...

Tovább...

Fagyos történet

Megjött a tél, ablakon nézem, milyen csodája,
elvarázsol a hideg évszak előszobája.
Fehér az utca, sűrűn borítja hótakaró,
didergő lelkek sikolya csendben, szívfacsaró.

Tovább...

Félig törött vallomás

Láthattam őt álmosan, higgadtan, betegen,
tudom, milyen, amikor jó éjt kíván nekem.
Több ez, mint sokaknak ad az élet,
bizony több ez, mint szerelem!

Tovább...

Kívánságok

Nagy az emberi öröm, hangos tűzijáték,
holnaptól mindenkit a boldog élet vár rég.

Tovább...

Egyszer mindenki...

Nem tudod milyen ez, de tudni fogod...

Tovább...

A költészet szerelmese

Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.

Tovább...

A tölgyfa

Mese a szeretetről

Lelkemben egy védelmező tölgyfa magaslik,
alatta az én szívem egy hintán aranylik.
Néha meglebbentik szélviharok karjai,
fagyot törnek rajta a tél zúgó zajai,
de minden évben eljönnek azok a napok,
mikor csendesednek lelkekben a viharok.

Tovább...

Világok érintkezése

Erdő mélyén ezüstruhás fenyő ül a hóban,
kásás jégvirágok hada úszik a folyóban,
hideg lepellel körülölelt tájra csönd borul,
minden érzés egy pillanatra elhomályosul.

Tovább...

Életfestés

Túl a kapzsiságon

Ti vízfesték illatú emberek,
kérlek, engem sose kövessetek.
Annyi színben vagytok a világban,
elkárhoztok mind a kapzsiságban.

Tovább...

Lélekcsarnok

Átlépve egy díszes kapun, óriás csarnok
közepén állok, s kezemben egy tükröt tartok.
Itt nagy üvegablakok csillognak köröttem,
ott állok csendben, középen a fénykörökben.
Lemegy a Nap, és csend érkezik a sötéttel,
hallgat az üresség, velem hallgat ma éjjel.

Tovább...

Fényjáték

A világosság csak egy napra én vagyok,
mellém nem kellenek gyertyák, lámpák, csillagok.
A felkelő Nap csak egy napra én vagyok,
de késő őszi égen nélküled megfagyok.

Tovább...

Modern télapó

Hol volt, hol nem volt egy idős úr a télben,
hópehely ült szakállán és tenyerében.
A borult ég alatt szakadatlan hóval,
modern világban nem szánon: űrhajóval
jön sietve az agg szakállas minálunk,
akit gyermekdeden egész évben várunk.

Tovább...

Jelen, múlt, jövő

Látod, Kedves, látod, hogy múlik el ma az év?
Régen volt, hogy érkeztél, már olyan nagyon rég.
Reggeli fény, s a múlt történésén veszek el,
nyílt ablakomnál gólya emléke kelepel.

Tovább...

Fogadom

Fogadom, befonom szíved óvó szalaggal,
nem is hagyom senkinek, hogy bántsanak téged,
és gyöngéden bánok majd a mérges szavakkal,
értékelni fogom szavadat, véleményed.
Köszöntelek majd reggel sosem volt haraggal,
neked fogom adni a világmindenséget.

Tovább...

Egy esküvőn idegenként

Zene szólal, előlép a gyönyörű ara,
szerelme lelkében a szívének udvara.
Párja meghatódik, a szemében könny csordul,
távol egy harang a templomtoronyban kondul.
Szeretve nézi a nőt centiméterenként,
amíg ott állok egy esküvőn idegenként,
egy esküvőn idegenként.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom