Mondok Judit

Született: 1997. december 29.

Népszerűség: 111 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fodros víztükör

Tegnap bent feküdtem a kádban,
eső kopogott az ablakon,
és én tudtam, hogy már nyár van,
és a víz az áramlatom.

Tovább...

Érzelmi varroda

Hegyes tűvel varrnék szerelmet,
elmerengve a sűrű dallamán.
Fonál remeg a nagy tű végén...

Tovább...

Nyárfavirágok játéka

A pelyhét dobja fehérlő kertben a nyárfa,
nem tudni, mi jöhet még kerek e világra.
Az életünk fája alatt harsog a balta,
a rozsdás éveinket is szerteszabdalta.
Kevés egy óra, az ember elégedetlen,
nem elég a hatvan perc az ál-szeretetben...
Miért gondolkodik mindenki hatvanegyben?

Tovább...

Ragadozók a vas szigeten

Jönnek, és csalódásokkal
langymeleg boldogítanak.
Elpusztítanak lelkedet
rágó, emberevő halak,
és a tömeg, mely elnyomna,
inkább taszítani vágyna...

Tovább...

3938

Parfümfelhő

A szél behozza a lakásba az illatod...

Tovább...

3223

Suttogva ég el

Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta,
nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok.

Tovább...

A szellemvárosok

Szellemvárosból szellemvárosba költöztem,
mindenhol hófehér kísértetek lapulnak.
Úgy féltem tőlük, hogy a csendben üvöltöttem,
s ők üvegesen néztek, mint kik megvakultak.

Tovább...

3027

Fátylat a gondolatra

Öntudat ölel át, védi kihűlt elmém,
kitörölném bánatom, ha megtehetném.

Tovább...

3331

Alliterálok

Szakadatlan szabdalhatnak szét szavak,
szótlanok, mert újra idehoztalak.
A szememben szellemes, szelíd képek,
szívtájon szertefoszlanak a szélnek.

Tovább...

Nem lehetek az Idő parancsnoka

Az ablak előtt állok, és nézem az estét,
az elfolyó idő börtönében ragadtam,
mint paletta sarkában a fekete festék,
elmosódtam ebben a festékáradatban.

Tovább...

3461

Elveszett emberek

Van, hogy leborul rád a rémisztő sötét,
látod, ahogy sűrű árnyék borul föléd...

Tovább...

Merengő

Üvegpohár peremén megtörik a fény,
hideg külsejére szorítom a kezem.
Elterülök gondolataim hűs ölén,
agyalok, vajon hol járhat a végzetem?

Tovább...

Női sokszínűség

Sosem voltam átlagos nő,
piperét és körmöt féltő,
a kezeim munkáskezek,
kapálok és kint ültetek.

Tovább...

Hajnalodó lélek

Az egész évemben madárként vagy jelen,
te kibontod szárnyaid egy ágon ülve,
tengerkék égen csónakázol szüntelen,
végtelen szabadságban megsemmisülve.

Tovább...

Vallomás, Neked!

Tudod, még annyi mindent mondanék neked,
és még olyan sok mindent suttogna a szám.
Te hallgathatnád sűrű szívverésemet,
hogyan virágzik ki életem tavaszán.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom