Mondok Judit

Mondok Judit

Született: 1997. december 29.

Népszerűség: 121 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Új patak

Egy folyógödör közepén várakozom
kérdőre vonva az időt és a teret.
A jövő ölelésében bizakodom,
hogy majd lágyan megérint és újra szeret.

Tovább...

2922

Tiszai átkelés

Folyómedrében a Tisza is megbolondult,
a metsző ősz szele bőrömet csipkedte.
Mire a komp alattunk némán felcsikordult,
mögöttünk a fa egy levelét hintette.

Tovább...

Halkuló roppanás

Újra összeroppant szívem a mellkasomban,
s bőröm alá végtelen nyugalom költözött.
Ha megőrülök, sem lehetek két karodban,
a lelkem fekete gyászruhába öltözött.

Tovább...

3127

Sikolts!

Sikolts, lélek, ne fojtson meg torkodon a szó,
nem vagy a földünkön más, csak egy átutazó.
Meghall a világ, hangod dörren a sötétben,
kuporodj le kicsit az éjszaka ölében.

Tovább...

3226

Légszomj

Van az a tér és idő, ahol már nincs több szó,
csak kiszáradó vizekben süllyedő hajó.
Rád vár a múló idő, a perceket szedő,
betakar a tenger, mint sötétlő szemfedő.

Tovább...

3025

Ugorj vagy fulladj

Elfogyott a szó a szájról,
a csönd ciripel egy dalban.
Elhallgat a hang a tájról,
és elsüllyed a kés a vajban.

Tovább...

3024

Magamat választom

Az ember belefárad, hogy takargassa lapjait,
de akkor sem ér sehová, ha nyílt lapokkal játszik.
Az örök játéka megszámlálja pergő napjait,
mellyel esélye az életre kialudni látszik.

Tovább...

Dallamos holdvilág

Játssz rajtam úgy, mint egy elnyűtt hegedűn,
csókoddal énekelj sóvár ajkamon.
Történetünk szólal meg ily keserűn,
közös emlékeinket siratgatom.

Tovább...

2932

Romboló

Értelmét veszti körülöttem a lakás,
nála-nélkül ez az egész csak áltatás,
lebomlanak vöröslő tetőcserepek,
súly alatt hajlanak ezüstös ereszek.
Falról zuhanó vakolat alatt állok,
éles szélű, bőrömet mardosó átok.

Tovább...

Lélek-termés

Mielőtt álomra hajtanám a fejem,
gyökereket ereszt gondolatod bennem,
átível lelkem határán, át bérceken,
megbújik szavaimban, történetemben.

Tovább...

Kérészek tánca

Nem több, csak egyetlen nap az élet,
a reggel felébred, alszik az éj,
holnapom kérészként idetéved,
fodrozódik, mint egy hullámtaréj.

Tovább...

Elhagyott idő

Látod? Elmentél, és le is ment a Nap,
gomolyfelhőkből könnycseppek hullanak.
Mordul és felüvölt néha az égbolt,
sötét van ott, ahol az előbb még fény volt.

Tovább...

Támolygó emberiség

Milyen hatalmasra nő a természet,
mily kicsiny benne a telhetetlen ember,
elhagyja, lerombolja az eszméket,
kivág mindent, nem marad csak homoktenger.

Tovább...

Fodros víztükör

Tegnap bent feküdtem a kádban,
eső kopogott az ablakon,
és én tudtam, hogy már nyár van,
és a víz az áramlatom.

Tovább...

Érzelmi varroda

Hegyes tűvel varrnék szerelmet,
elmerengve a sűrű dallamán.
Fonál remeg a nagy tű végén...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom