
Molnár Levente (levi0116)
Úgy jössz majd, ahogyan várom?
Ajándékokkal tele, ez minden álmom.
Vicceltem, mikulás, de gyere, nem bánom!
Hibáimat egytől egyig mind megbánom!
Körülöttünk a világ most ordít,
A valóság gyakran torzít,
Szívünk csak tompít,
És a fájdalom pusztít.