Molnár Jolán
oly hervasztó a bonbonos doboz,
ha nincs benne már a fele sem,
a sztaniol buja titkokat tokoz,
az utolsó szemet keresem.
létrán jár a félhold
foghíjak és fokok
gerendán emlékpor
homályhoz még szokok
késtél hogy késsek
lustakötéses
gyapjúpulcsiban
nézel hogy mi van
tétova kezed
megereszkedett
szúr a távolság
nincs leállósáv...
Szűcs Anna Csenddé vált tűnődés c. versének soraira
"Te is védtelen vagy,"
riadt nyuszi a gazban,
sűrűben eltévedt vad,
nem érted, mi a franc van?
Vezér: csatára vakmerő,
erénye erő és elme,
termete fess, előkelő,
Királynak fő segedelme.
rizses lecsóra
két tojás de frász
a rossz rezsóba
zárlatos és ráz
Keresztre feszít ez a létkaland,
választottál: Mammon az istened.
Szent sólyomból lett totyogó galamb,
a megszokás fém ízét ismered.
múlnak a csodák nyíló pillák közt,
eloszlik a homály, térhálót köt
égszalagokból egy flying object.
a szívsétáló félrejár,
döccen szisztolék tiktakja.
nem költ ide árva madár,
és mindig máshová rakja
parányi kolibrifészkét
egy pihe-puha tollcsomó,
az a boldogságos ég-kék.
Nyár utcai párbajok,
komfortos kimértség,
sírógörcsök, sóhajok,
magasra tett mércék.
a szeptemberi kert
alját láz veri fel.
mélázok, de enyhén zavaró látvány
a fészer tetején feketéllő kátrány.
torkos egér kirágott
egy kolbászos piláfot
és amint elszundít épp
a pupák séf halfilét
sütött s mivel para volt
egérfület darabolt
hogy a ponty pikáns legyen
menő lett a hárshegyen...
valaki rágyújtott, ez őt juttatta eszembe,
ahogy pózolt, léggitárját tépte a hard rock,
s ahogy fakormányos járgányát vezette,
nyilván azóta is szedett jó pár skalpot.
Lefekszik az este a tájnak.
Cipőm a járdán ritmust kopog.