Molnár Jolán
úgy rétegeződik rád a múlt,
mint a másodéves avar.
arcod nemezesre fakul,
elhalványodsz, és nem zavar
Retróban utazom át az egykor voltot,
Igaz, hogy manapság a csoki-réten
már negédes Milka-lila foltok
tehénkednek, haj, bezzeg régen...
szívem üres óratok,
lélektől erjed a köd.
száradni kilógatott
rongyaim hideg dögök.
Félhomály, konyhazaj. A falra freccsen
langy légben egy lassan hűlő hangulat.
Kapcsoló kattan, és e nyári esten
asztalra görnyedve időt így múlat
egy gyerekkori álomkép
résén éppen csak kilátok,
fű között csillag, százszorszép
- most fagyott barackvirágok.
Fém-hideg szárnyakon
verődnek térközök,
a hitem árva gyom,
csillaggal ütközök.
A Mennynek boltozatján szépen
kéklett volt a frissen mázolt glazúr.
Szakállát pödörgeté vala egy hintaszékben,
és ekképpen morfondírozand` az Úr:
Meg lehetne előzni talán a bajt...
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
bögrém pöttyös álmokkal csurig telik,
napernyő-szoknyát libbent a csapodár
szél, virágok mézét méhek legelik,
nedves szárnyat bont a katicabogár.
...szeptemberi, mint az iskolakezdések.
Reméljük, minden csapot-papot félretesz,
és eljön sörözni, jó, egy kicsit késhet.
húsz éve volt, elapadt bennem.
kiszárad a szám, temetőmagány.
hordozom a viselhetetlent,
kőbölcsőben porladó anyám.