Molnár Jolán
Szúr a lámpavas, s "a hold ma oly kerek",
innen úgy tűnik, gömbölyű rettenet.
Hegyderék roppan a sziklasúly alatt,
képen mázolnak szellemujjú szelek.
beüzemelted laptopod
nickneved beszédes billog
klaviatúra feszt kopog
nejlon szívecskéje villog...
Parlagfűvel benőtt árok.
Nádi poszáta fecserész.
Hőség. Peron. Bódé. Várok.
Megint késik, megáll az ész!
nem tudok élni szétszerelten
az esővíz koponyámba potyog
a szereptévesztést félrenyeltem
azt a túlcsorduló állapotot...
Pontszemeimbe vert csillagszegecsek
lüktetnek. Sose mentem ilyen messze
kívüled. Gubót horgolt a szeretet
körém, hogy potrohom szellő legyezze.
Nagy kerülővel jutottam el
konkréttól a képletesig, mert
a szerelem alap. Szívpanel.
Ehhez hat érzék küldött ingert.
az éjjel katlan
jeltelen maszat
mentális blues
csillagporkacat
keresztre húz
álmot hálóz körém egy mafla pók
a szívem hírzárlatos de lakható
zúg az éji bogár az agyam shocking...
már a tengerre se
vágyok nem ér a nevem
nem maradt mese
csak a cserepeken
taposok ha véletlen...
tudjuk csupa titok talány
akácillat dezodorszag
nyilazott szív a ház falán
csak a most van meg a holnap
Aznap is átszűrtem a teámat,
de kezemben a forró csészével
ijedten látom, hogy rád támad
a számból előkúszó gőz. Egész éjjel
félálomban tart ez a bizarr jelenség.
ázok és libabőr borzong
a pórus kilég belég
amíg beáll a holtpont
olajos szemedben elég
a harmadik pohár vörös
ujjbegyen összeértek a hiányok
a mozdulat reflexe már fölös
mennyi kétség hány ok...
Búcsútlanul, hogy senkit ne bánts, és csendben
menekültél el - ahogy éltél. Nem oldozhatott föl
a fájdalmad. Amit rég ajándékul hímeztem,
dobozolt kacat már. A filcből szabott, zöld
Harap a "mácrius, árpilis",
kéne egy tisztítókúra,
ma mindenki szaladgál, dilis,
a város karikatúra.