Molnár Jolán
játszódni támadt kedve az ördögnek.
felhívta mindenes cimbijét, jokert,
ki nagy hazardőr volt rég a börtönben...
nem tudom többször visszaadni,
hogy a ferde fedélzeten zsigerig
öklendeztető hullámverésben...
Szűretlenül sötétedik teánk.
A tévében megint riogatnak,
az aktuális hír súlya leránt.
Füllesztő a lég, bukón az ablak
Lelkedet verd kurtavasra
e csavargó, vad tavaszban,
legyen, ami visszatartsa,
ha benne örök kamasz van.
háztetőkre ködszemergés von fertőt,
fölötte holdvilágtalan, szürkés ég.
a város lidérces búrája felhők
rétegén tükröződő, vaksi kétség.
a félhomályból fagyhatáron ingó
ágak szondázzák, hasad-e a hajnal.
ritkábban sajdul a fáj
ahogy távolodsz tőlem
mind csenevészebb a táj
a szemergő időben
Kerekeskút vize hideg,
lányokat eszi az ideg,
húsvéthétfőn már paráztak,
alsószoknyák mind eláznak.
Igéje tanít,
vízből bort fakaszt.
Sebre tesz tapaszt,
s oldd meg gondjaid.
régen még logarlécem se volt talán
és sok definíció bizonyítatlan maradt
hiába huzakodtam a számokkal ám
hamar átláttam a történelmen csak az
dühít hogy miért mindig mi ittuk a levét
azóta is töröm magam hogy legalább
részben kitöltsem a terebélyes fehér
foltokat tudásom vaktérképén s ha néha...
A kerekesszékben apró néni
vagy tíz perce buszra vár, didereg.
Bütykös ujjai közül kipereg
nyomorúsága, vagy nyolcvan évnyi.
férfi off, ha nőnap on,
női nem a lőlapon.
a köszöntés obligát,
bár szegfűt nem hoz brigád,
más szelek fújnak mostan,
mint anno az átkosban.