Molnár Ibolya Erzsébet
A Nép ragyogó szellemvilága világlik
Eljön az a nap, mikor
a Világ haladása változni fog,
nincs már távol.
Lelkemben hordtam vágyát,
S nem bántam az évek múlását,
Akartam, hogy szépségét kitárja,
S engedje, hogy magamba szívjam
A világi gyöngyszem áhítatát.
Wichern János Henrik emlékezetére
Advent köszönete János Henriknek
Réges-régen, épp csak átérve a 19. századba,
Egy Ember a szegénységben is megszületett,
Hétgyermekes család új jövevénye lett.
Nyolcadik szülöttként Hamburg Horn nevű
Külvárosában sírt fel, köszöntve a Szent Életet.
Olvastam az amerikai szerző
Tollából, hogy Beethoven Neki...
Tűnt időkön néha átsuhan a Lélek,
Nem érintik ott már varázskövek...
Történelmünk és értékeink avítt ünneplése,
Egy oly` világban, mely túl nyugatosodott...
Megszokott vélekedésünk: a jövő veszélyes,
mert ismertük az ajtajai mögött megbúvó újat?!?
Most, mit a holnap számunkra tartogat,
nincs abban semmi olyan,
amivel korábban sem tudtunk szembenézni.
Kísértet járja be Hazám,
Rákosi-Rosenfeld kísértete,
bár köntöse szebb,
de a levegő elenyészett,
megfulladunk, ha nem lázadunk.
Jenny Marx őszinte levele Friedrich Engelshez
A férjem egy nagyszerű férfi. Egy nagy ember.
És én? Én a felesége vagyok.
Én... még mindig Én, önmagam vagyok.
Számlákat könyvelek, a nagy ember háztartását vezetem.
Tüzet viszek,
Belül égek,
Két szemem nem látja,
Ha kívül hamvat vetek.
...Hogy megaláznak,
Kiáltanám a világnak,
Ne engedd, hogy
Megtegye, megtagadja,
Amit az évek számunkra kínáltak.
Szonett: A világ legszebb és legszentebb érzésének tisztelete...
Szemeiddel őrzöl engem
Oly különleges szépséggel,
Mely csak Néked adatott meg,
Vágyom tudni, hogyan érzed át
Bensőmből mindazt, mit szóban
Sosem fejeztem ki Neked.
Álmodom, hogy betűkkel játszom,
írom a nagy verseket, és lefestem
bennük a megfesteni is nehéz
színeket.
Mosolya halovány,
Boldogsága még csupán talány.
Hófehér ruhája, csokornyi
Fehér liliomja karján,
Egy érett nő vágya,
Melyet elfojtott sóvárogva,
Nem tehetett róla háborúban kamaszodva.