Molnár Balázs
Jött egy lány egy februári éjszakán,
Megláttam, és ő megérintett.
Amit átélünk, különös vágy.
Várom a percet, hogy veled töltsem
Az éveket, az eljövendő perceket.
Ha szereted Őt, várj rá,
Hiszen nincs más, ki pótolná.
Mosolyogj és gondolj rá!
Melletted érzem, hogy kisüt a Nap,
Melletted nincs üres pillanat.
Ahogy téged, engem is megjelöltek,
Közös lélek közösen szárnyal.
Ez a nyár elégett a tűzben,
Önmagunkat kínoztuk - s megfulladtunk
Az általunk létrehozott gyönyörben.
Nem meséltél a világról,
Amibe én jöttem.
Nem adtál sok jó tanácsot,
Így hát ábrándokat szőttem.
Hátad mögött a levegőnek súlya van,
Két lépés közt érzed: a léted bizonytalan.
Nem egy rossz kölyök voltam,
Szomorúság hajtott folyton,
Át az áradó vizeken,
Mélyebben mint a hitem.