Miskolczi Éva

Született: 1987. március 11.

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Derengő hajnal

Sziklapárkányon megpihenve a jövőbe merengek.
Mi lehet az előttem magasodó hegyoldal mögött,
Ami fölé a kelő Nap vörösarany fényeket festeget?
Vajon miféle árnyak lopakodnak ott a fák között?

Tovább...

Vágyakozás

Olyan mélységesen, szomorún és őszintén emberi
Magunkat a jelenből mindig a jövőbe álmodni.
Várni valamire. Egy szebb, egy többet ígérő napra,
Arra a biztosnak hitt, ezerszer elképzelt holnapra.

Tovább...

914

Éjjeli séta az országúton

Lábam alatt az út a sötétségbe kanyarog
A távolban alkonyba szürkülnek a hegyek
A levegőben a szabadság illata kavarog
Szemből autó reflektora vakítja a szemet

Tovább...

Najád

A patak lágyan ömlik végig a talajon...

Tovább...

Millióféleképpen

Nem létezik egyetlen, örök érvényű igazság,
Csak a millió szem tükrében felvillanó láng.

Tovább...

511

Eltékozolt percek

Egyre csak szórjuk napjainkat a múló időbe,
Hisszük szilárdan, hogy még maradt épp elég belőle.

Tovább...

Kórházban

A folyosón csendes-sötéten szétterülnek az árnyak,
A steril némaság ezer búvóhelyet ad a halálnak.
Ahogy belehasít a lélegeztetőgép duhogó üteme,
Az ember egyszerre megérzi, micsoda érték az élete.

Tovább...

410

Tűzmágia

Suhogó tűzcsóva lánggal fest az égre
A kép az elmémbe szikrázva ég bele

Tovább...

Nosztalgikus illúzió

...Mint emlék, örvénylik az illata.
Sör kesernyés íze az ajkamon, és
Édes nosztalgiával terhes az éjszaka.

Tovább...

A végsőkig

Omlik, széthullik, s én nem tudok mit tenni,
Mi egyben tartja még, mindössze a remény,
De nem és nem, nem mondom, hogy ennyi!
Ennél darabjaiban is százszor többet ér!

Tovább...

Az emlékek hordaléka

Az idő áradó folyama sodor magával,
És küszködve úszni az ár ellen reménytelen.
Bármi fontos marad mögöttünk a sodródásban,
Visszakapni, elérni többé már lehetetlen.

Tovább...

Holt lelkek sóhaja

Száznyi halódó virág hervad a síremlékeken,
A Nap szikrázva ragyog fel a fényes köveken.
Mennyi-mennyi elmúlt élet a föld alá temetve.
Mennyi álom, mennyi vágy tűnt velük a semmibe.

Tovább...

A múlt erdejében bolyongva

Egy régen elhagyott út, a múlt ködébe veszett,
Mohos erdei ösvény, mit feledés rejteget.
Hol a ködön át szél hordja a rothadás szagát...
Lábam egykor úgy vágyta érinteni talaját!

Tovább...

Tatjána

Vajon mit érezhetett Tatjána,
Túl sárba taposott vágyain,
Rátalálva a lemondásra?

Tovább...

Üzenet a holdfénnyel

Szürke felhők úsznak lomhán az égen,
Fák hajlongnak a süvítő szélben.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom