Misák Adriana
Összetört gondolatok suhannak körülöttem,
céltalan törekvéssel agyam rakná keresztem.
Kellene a varázslat, összefonni végeket,
zűrzavarból kiindulva teremtse a rendet.
Világok nyitódnak és zárulnak,
változás szelét hozva magukkal,
tartalmazzák az isteni csodát,
ne félj, vesd el a magad kockáját.
Érzelmek házában
nincs rend és nyugalom,
nagytakarítás, jaj,
reform is, gondolom.
Eltörött az égi mécses,
siratja halódó álmát,
szürkéskéken félelmetes,
a tegnap végleg múlttá vált.
Miért is kerestem? Belső hang utasít.
Visszajelzés jött. Természetem fellázít.
Oly sejtelmes lényű egyedi Filozófiám!
Megfejtésed titkára temérdek ácsingózó,
kísérletezők, de elvesznek a lényed útján.
Lány:
Látod, kedvesem, neked öltöttem fel,
olajoztam, puha, bársonyos selyem...
Szivárvány vége az állandó lakhelyem,
vágyaddal az ösvényt lényedhez meglelem.
Nem kell esőre vagy páracseppre várnod,
fénylő csúszdámon hozzád odatalálok.
Már lemenőben volt a nyári nap sugara,
mikor eszembe jutott boldogságunk nyara.
Sétáltunk boldogan a parton kéz a kézben,
hullámok morajlásának kíséretében.
Egyszer így, majd egyszer úgy,
csak kapkodom a fejem,
dűlőre jutni képtelen,
őrületes gyötrelem.
Szent Jakab útján vándorolva haladtam,
fáradtságtól éppenhogy csak vánszorogtam.
Út menti zörej hirtelen megállított,
napfényben a kövön gyíkocska ragyogott.
Fránya nyelv ez a német nyelv,
globális tébolyba kerget,
tudására törekszem, de
néhány szabály szembenevet.
A gyógyító erő, mely benned is leledzik,
ne becsüld le képességét, csak neked segít.
Duna parton tekeregve,
finom neszekre fülelve,
tavaszt hozó tündérvilág,
kétlevelű csillagvirág.