Mikus Bea
A békét hozó
Egyszer született egy gyermek a messzi Norvégiában,
Erős volt a kisfiú, teli energiában.
Asger lett a neve, ami lándzsát jelent,
Ki Odin jóslata szerint majd sok embert megment.
Refrén
Őrt állok, vigyázom lépteid nyomát,
Merre jársz, merre szállsz,
Haladsz az úton tovább,
Szívemmel vigyázom lépteid nyomát.
Szívedben, amikor hideg tél lett,
A szeretetet eldobtad... nem kellett.
A könny megfagy a szemedben,
És jégcsapok lógnak a szívedben.
Vágyódsz a szeretet után,
Szeretni szeretnél megint netán?
Ha felcsendül a jazz,
Olyan jó lesz a kedv,
A slowfoxot járjuk,
A hottoló zenészt imádjuk.
Eszünkbe jut Sinatra,
A lemezt feltesszük a magnóra.
Veled töltött boldog órák
Tovatűntek már.
Még néha érzem,
Megsimogatsz éjjel,
S ha a hajnali nap felragyog,
Gondolatban újra veled vagyok. Álmomban, eredeti esetleg-derengésemben,
Könnyezem, ha visszaemlékszem,
A szobádban ültél, s én féltem.
Sírt a hölgy, és ment az utcán,
Emlékei húzták, ment azok után,
Reményt alig látott,
Boldogságtól fosztott,
Járta az utcát,
S eszébe juttatták álmát,
Kedvesére gondolt, kit rég nem látott,
De pár nap múlva meglátta őt, s szíve melegségre váltott...
Egy ritmusra dobban, ver jobban,
Ha kell, lángra lobban,
Dobként üti dallamát,
Nem alussza álmát,
De így a jó, ne aludja sose, zakatol, és olyan helyen jár,
Ahol nincs állomás... meg nem áll,
Olyan tájra még sokára ér,
Még nincs itt az állomásvég...
1947-et írunk.
Ősz van.
Már lehullottak az őszi sárga falevelek.
Ezen a mulandó, szomorú, hideg napon
Világra jöttöddel új tüzet gyújtottál édesanyád szívében...
Magányosok dala
Ó, Kálmán, hova tűnt az énekem,
Hány hű barát állt életedben melletted,
Én várok rád, itt, ahol minden békés, jó
És hívogatlak kedvesem:
Jöjj, ó, kell csók!
Egy hideg délben
Esernyővel kezében
Ott sétált az utcán,
S egy perc múlva már várt rám...
A Szajna partján sétál egy emlék,
A folyosón lassan elmossa lépteit.
A Szajna partján sétálok,
A folyosón lassan elmossa lépteid.
A Szajna partján utánad jöttem,
Amikor te már nem voltál.
Táncra hívtam egyszer a halált,
Szobámban, ágyamon talált.
Kézen fogva ő koreografált,
Bemutatta legújabb tangóját.
Párként emelkedik a templom két tornya Hajdúhadház fölé,
De köd fut a városba be falai elé,
S palástként burkolja be nagyságát,
Csendesen nyújtózkodó állandóságát.
Majdnem húsz év telt el azóta, hogy egymásba szerettünk,
Hogy egymás karjában megtaláltuk a helyünk.
De a halál hamar rád talált,
S szívem megtörtté vált.