Miklós Róbert

Született: 1991. augusztus 27.

Népszerűség: 52 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A télre várok

Várok a télre!
Mintha csak vágynám a borút.
Szomorúságra szomjazott lelkem,
Ősi gyásztáncát járná a feledést
Hozó szitálás között.
Nem értem, miért,
A bánat belém költözött.

Tovább...

Szamár fejem után

Nem engedek a rendszernek,
Hogy rám kényszerítve akaratát
Újabb gyarmatuk legyek.
Ki úgy hasznos, ahogy ők képzelik.
De nem érdekelnek díjak, kegyek,
Én inkább saját utamon megyek.

Tovább...

Vérző sorok

Véreznek soraim.
Vérző sorokkal indulok az
Éjszaka sötét ürességébe.
Kik itt járnak, mind bolondok.
Csak írok, de mindenütt csak
Vérző sorok, vérző sorok.

Tovább...

Könnycseppek mezején

Fekete a világ, csak a csönd fogad magába
Vas-láncok viharában harcoló égi
Győzelemért.
Van, aki a csatából semmit sem ért,
Csak elszállnak a lelkek,
Elszállhat ezer éj, elszállnak a lelkek
Könnycseppek mezején.

Tovább...

Lusta a reggel

Lusta a reggel.
Álmosan kapaszkodik a hűvös éjszaka
A pihentető szürkeségbe,
De nekem most pont ez kell.
Nyugodtan nézem, ahogy a Nap kel.

Tovább...

Az időnek elmosott partjain át

Égig ér a tenger, a lángokból
A kín hangjai nyögnek jajszavakat.
Az utolsó hangoknál az óra megakad.
Az időnek elmosott partjain át
Lángba borult szemmel nézel,
És én ugyanúgy nézek rád.

Tovább...

A fekete ég lakója vagyok

A fekete ég lakója vagyok.
Minden éjjel halált, békét hozok.
Szavamra senki nem felel,
utamon sűrű köd mozog.

Tovább...

Fekete csillagok

Üldözött vagyok,
Fekete szél üldöz zord világokon át.
Magam után nyomot nem hagyok,
Felettem csak fekete csillagok,
Fekete csillagok.

Tovább...

Ének a tóparton

Leülvén a tavak mellé
a csiripelő cinegéket hallgatom.
Gondolkodom, eljátsszák-e
hőn szeretett dallamom?

Tovább...

Isten a barátom

Ülök egy csillagon az égbolt szélén,
Nem nézem órám, csak ülök békén.
Nem félek semmitől, megvár a halálom.
Ma este Isten a barátom.

Tovább...

Hiányzol

Egyedül fekszem bús ágyam
Ürességében, hallgatom, ahogy
A csend rivall és győz felettem,
Munkálkodik szorgosan.

Tovább...

Egy költő otthona

Gyertyafény,
Kemény tölgyfaasztal,
Rajta papír, toll,
Mi szépen ír.

Tovább...

Sötét éjeken át

Sötét éjeken át tombolt a vihar.
Hosszúra nyúlt esték őrizték
Fáradt titkaik. Csak az árnyak
Húznak hasznot, ha a fény kihal,
Sötét éjeken át tombolt a vihar.

Tovább...

Örökké élni

Én miért ne járhatnék égbe?
Az ártatlan felhők fölébe,
Hol panaszaim nem hallja más.

Tovább...

Elhervadt virág

Mint ősszel elhervadt virág,
Úgy köszön majd el tőlem a Nap.
És esendőn, árva sugarainak
Fényét sem érzem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.