Mihok József Gergely
Érzelmek tengerén
Sodródok most én.
Barátaim elvesztem,
Bolondjaim kergetem.
Elmémben nyugalom,
Körülöttem mozgalom.
Napjaim élem máshol,
Körülöttem minden tombol.
Életem vígan élem én,
Más mondaná, el sem hinném.
Megtaláltam, kihez tartozom,
El lehet hinni, ha én mondom.
Szívemben reménység lángja gyúl,
A kétségbeesés most elfakul.
Te szép virágszál, kihajtasz,
Nem jött még el a tavasz.
Miért nem engedsz be szívedbe,
Mit tudtam én véteni ellene?
Egyetlen hibám, hogy szeretlek,
Soha téged el nem engedlek.
Öklöm összeszorul,
Az agyam is elborul.
Azt hiszed, nem látom,
De már nagyon bánom.
Kinyitom szemem,
A nap süt: érzem.
Felvirrad a nap,
Egy tökéletes alap.
Életem nem látom,
Olyan, mint egy álom,
Egy rossz rémálom,
Vége nincs, már látom.
Lepereg életem filmje,
De nem látlak én benne.
Elmém lassan elborul,
Könnyem is kicsordul.
Szívem érted nagyot dobbant,
Testem hirtelen kirobbant.
Álmaink lassan széthulltak,
Kelek s érzem, éveim elfogytak.
Fáj a szív, az agy bizonytalan,
Félek, nem vettelek elég komolyan.
Ha tudnám, mit érez a te szíved,
El merjem-e mondani, hogy szeretlek téged.