Mihok József Gergely
Valami zúg a fejemben,
Mindig is ott volt benn.
Téged sose feledtelek,
Mindig is szerettelek.
Hiányod pusztítja lelkem,
Tudom, el kell mennem.
Szívem darabokra hullva,
Szavak elhallgatva.
Hiányod világot pusztító,
Kedvemet leromboló.
Hirtelen távozásod oka
Szívem földbe tiporja.
Életem célja te lettél,
Lassan beköszönt a tél.
Szíveden ott a dér,
Szeretetet tőlem nem kér.
Az igazat egy ideje keresem,
Harcaimat soha el nem vesztem.
Ti, kik jöttök nekem, vagytok vesztesek,
Ezt adom most tinektek!
Mi folyik itt, nem tudom,
Amíg tudom, addig nyomom.
Szíved most én ellopom,
Itt van a legjobb alkalom!
Megkaptalak téged,
Szívem messze enged.
Gondolataimban szárnyalsz,
Soha el nem hasalsz.
Érzelmeim csordulnak,
Szavaid elvakítanak.
Szívembe behatoltál,
Szeretetet nyújtottál.
Nagy dübörgés hangja szól,
Diákok hada behatol.
Tanárok kedves fogadtatása
Ösztönöz minket tanulásra.
Érkezésem talán még túl korai,
Nem tudom, mit kellene most mondani.
Talán jobb lenne inkább befogni,
Szűk helyzetekben meg se mukkanni.
Amit akartam, sok volt, tudom,
Hajtani magam már unom.
Célom, tudom, elérhetetlen,
Mostanig küzdöttem hihetetlen.
Vörös rózsám voltál,
Havasi gyopárrá váltál.
Zord, hideg külsőd
Leplezi valós belsőd.
Találkozásunk szokatlan,
Viselkedésünk akaratlan.
Kedvem elpusztíthatatlan,
Szívem tántoríthatatlan.
Érzelmek tengerén
Sodródok most én.
Barátaim elvesztem,
Bolondjaim kergetem.