Mihály Ferenc
Három életemből kettőt elrontottam,
A harmadikra vigyáznék jobban.
Nagyon szűk már az időkeret,
Az eszem győzzön az ösztönöm felett!
1. ének: Baljós előjel
Kettőezer-tizenhétben
Túrázni jártam Erdélyben.
Augusztusi, forró nyáron
Voltam éppen Kolozsváron.
Meztelen lélekkel és szavakkal
Évekkel ezelőtt
Szüleim még éltek,
Tudattalanul
Folyton néztem őket.
Ordas barátkozik
Én vagyok az ordas farkas,
Új mesékért engem nyaggass!
Fabulám szól hölgynek, úrnak,
Gyerekeknek és a nyúlnak.
"Nem nyafognék, de most már késő."
Írta egykoron a koszorús költő.
Így emlékezvén édesanyjára,
A "Mama" fájó hiányára.
Valamikor, igen régen,
Valamelyik békeévben
Szememre ült egy álom,
Amely a nihilbe alányom.
I. ének
Fekszem az ágyon,
Aludni szeretnék.
Közben ábrándozom,
Mi minden lehetnék.
Idén nagyon hideg tél van,
Hidegebb, mint máskor.
Juhait akolban tartja
Minden birkapásztor.
Egy küzdelmes sors
Udvarhelyen született székely édesapám,
Árvaságra jutott igen nagyon korán.
Árvaházban élte gyermeki éveit,
Nem volt olyan rokon, ki őrajta segít.
A farkas és a három gonosz kismalac
Folytatódjék hát a móka,
Újra itt van Sanyi róka.
Kimosta a szennyesét,
És hozott nekünk új mesét.
Megbocsátva, de nem feledve
...Nekem egy nagymamát adott a sors...
Sanyi róka mesél
Én vagyok a Sanyi róka,
Az életem csupa móka.
Csupa móka, kacagás,
A többi csak ráadás.
Amit Te is tudni szeretnél
Azon gondolkodom, mikor ébren álmodom:
Hol a világ vége, és mi van túl azon?
Nem tudom a választ, mert az eszem túl csekély,
Az álom még segíthet, felelhet az éj.
Mesél az öreg vadkan
Őserdei otthonomban
Élek én, az öreg vadkan.
Figyelsz rám, te csíkos malac?
Mesélek, ha nyugton maradsz.
Alig három hónappal az oltás után
Rám támadt a Covid egy péntek délután.
A testem már az övé, és nem az enyém,
Megfájdul a jobb, majd a bal vesém.