Mihalovits Nándor

Mihalovits Nándor

Született: 1996. július 31.

Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ősz int, én figyelek

Bőrig ázva, estét várva,
Bor kerül a poharába,
Sietős levelek után kiált:
Ne hagyjátok szürkén a fát!

Tovább...

Fák könnyei

A fény dióhéjba zárta önmagát,
Hogy felhők nyílhassanak helyére,
Visszasírva régmúlt tavaszát.

Tovább...

Vak ujjak

Mennyi szó, mivel feltépték a sebeket,
S több az álom, amibe belehaltak az emberek,
Mert a lépés kudarcok kövén zihál,
S a céltalan ember célt nem ér.

Tovább...

Kérdezz, hallgatok!

Azúrkékben csillogott, homloka ránca
Olyan volt, mint a tenger összeroskadása,
Önmaga hullámaira vetette magát, s
Ringott benne fénye, úgy száz karát.

Tovább...

Életút

Az idő szalad, a kétely marad.
Megmaradni annak, aki te magad,
Ebben a világban a legnehezebb
Feladat, amit sok ember felad.

Tovább...

Várakozás füstjei

Ócska zápor, vas-könnyek hullanak,
Eltűnt minden, amik örömet okoztak,
S hová menjen hitem, hogy nyugovóra
Térhessen, ha nincs a csendnek akarója?

Tovább...

Félhomály

Néha a magányos pillanat
Gerjeszt benned tüzet,
Hogy elásd a csatabárdot,
S megírj egy üzenetet,
A távolság dönt le minden...

Tovább...

Emberöltőnyi várakozás

A fészekből száz szárnnyal száll
Az érett boldogság, s meg nem áll,
Amíg el nem ér szívedig, majd aztán
Visszajön újra, ha már csendesül
A kietlenség. Mi ez a veszett körforgás?

Tovább...

Egy kalap bölcsesség

Nem számít, hány tekintet emelt föléd rangot,
S hányan néztek alább a tehetségednél,
Mert tudatodban ott él képességeidnek
Kiegyensúlyozottsága,
S minden más gondolatot, mely számodra testidegen anyag, vess mélyre

Tovább...

Színes séta

Elszomorodik a nép, amint a kalászba
A szél beletép, és eső mossa a délnek
Lángokba boruló zenitjét, de hamvából ébrednek
A szeptemberben visszatérő vének, s meleget
Osztanak, hogy átvészeljük a későn érő hideget.

Tovább...

Lét-Ellenlét

Akaraterőből született a bátorság,
Hogy átíveljünk száz cél felett,
És életünk apró rezzenéseiből
Építsünk boldogabb jelent.

Tovább...

Végtelen üresség

A szív jobban lát, mint a szem,
De nem tisztábban, mint az ész,
Lehet vakmerő a szerelem, és merész,
Vagy csendesedő, elmúló érzés.

Tovább...

Titkon remélem

Titkon remélem, hogy a virág nyíló pillanatát
Két szememmel isteníthetem, sziromszárnyú
Végtelenben, csupán egy édes mozzanatát.

Tovább...

Van néha úgy

Van néha úgy, amikor a szavak már értéktelenek,
S a tettektől lesz csak boldog a lélek,
Van néha úgy, hogy a pillanat csóktól robban
Szét két testben, s tágul egy örökké világgá nyomban.

Tovább...

Kitaszított álmok

A kitaszított álmokat figyelem,
Amiket senki sem mert megálmodni,
Elhagyott célok, amiket fel kell nevelnem,
Itt hevernek az útszélen.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ