Mészárosné Maya
A hónapok, ahogy én látom őket
Kemény széllel jár az igazi január,
Dudáját fújja, süvít zúgva, tombolva.
Üvöltik a Holdat farkasok s a kutyák.
Az ablakokon szerte jégcsapok lógnak
Emlékszem, Nagyanyám sokszor említette,
A folt a Holdban egy cigány s hegedűje.
(1)December 17. Ó, Sapientia!
Ó, Bölcsesség! Láttasd a vezetőkkel,
Hogy a feszes húr oly hamar elszakad,
A lazán, meg szépen nem muzsikálhat,
Ezért a célon túllőni nem szabad!
Betlehemi csillag szépen ragyog ma,
Angyalok felhőkön víg táncot ropnak.
Templomból hallatszik ájtatos ének,
Dalolnak boldogan áldást remélve.
Ne nézz ki most a világba!
Hazugság, hogy meg vagy váltva!
Körötted bár zsolozsmáznak,
Ne hidd azt, hogy meg vagy váltva!
Kisiskolás voltam, igen jól emlékszem,
Mikulást lestük mi az ablakban félve,
Találgattuk, idén mit kapunk majd tőle,
Mit tesz az ablakba a fényes cipőkbe?
Még két nap, és meggyújtjuk az első gyertyát,
Hogy mért tesszük, gyerekeink már nem tudják.
Ők csak az adventi naptárt nyitogatják
Egyre várva, karácsony mikor jön el már.
Mikor a pénzt megkerestem,
Közös ládikánkba tettem.
Tovább nem érdekelt soha,
Feledkeztem hamar róla.
"Piros az ég alja, alighanem szél lesz"
Kinevettek engem, ha én ezt idéztem.
Elődeink sok-sok dolgot megfigyelve
Intő jelként adták át a gyermekeknek.
Szótlan üldögélve az eget kémlelem,
Ezer felhő lóg, száll lustán itt felettem.
Görög mind csendesen, áttetsző alakja,
S csendes vonulása elmémet indítja.
Ez a nap a legmeghittebb az évben.
Amint a Nap leáldozik kinn végre,
Autóval és gyalog tódul a nép
Koszorúkkal, most a temető a cél.
A temetőbe mennek bús lélekkel,
Hisz ott nyugszanak, kik előre mentek.
Ötvenhatot úgy éltem meg,
Szinte semmit nem értettem.
Kilencéves gyerekfejjel
Félszavakat se értettem.