Mészárosné Maya
Hát itt a háromszázadik, mentorom, Kedves!
Jó egy évvel ezelőtt húgom tanácsára
Feltettem első versem Poet honlapjára.
Izgultam, nem tudtam, hogy működik a rendszer.
Széles e világon nem találsz oly embert,
Kinek egy-két féltett titka már ne lenne.
Melyet lelke sötét zugaiba elrejt,
És felszínre törni soha nem is enged.
Láttál-e már koszorút kalászból vágva?
Hallottad-e hírét az arató bálnak?
Ettél-e már finom ünnepi kenyeret?
És a koszorúk eredetét ismered?
Elindult már a karaván,
Zsákjaival célhoz is ér,
Mert holnap lesz a várva várt
Búzaösszeöntés idén.
Elmúlt egy nyár, úgy vágytam már,
Szent folyónkat bár láthatnám!
Ringatózni széles keblén,
Megmártózni selymes vizén.
Megbújt a Nap a fák között,
Kikukucskált levél mögött.
Szikrázó a sugara még,
Incselkedve csak visszanéz.
Egész éjjel álmatlan
Forogtam az ágyamban.
Döntést hoztam, Lacikám:
Változtasd meg frizurám!
Ettől fosztott meg Trianon
...Mennyi hazafiság kavarog lelkében.
Ha a gyantaszagú fenyvesekben sétál,
Míg a hegytetőn a pásztorkürt szól mélán.
És ő a föld bármely pontján is született,
Szíve és lelke is szomorún megremeg.
Délután van, szépre vágyva, boldogan
Kedvenc zenecsatornámra kapcsoltam.
Rómeó és Júlia van adásban,
Hangversenyként szól most a zenedráma.
A test vagy a lélek fájdalma nagyobb?
Naponta többször is elszorul a torkom,
Ne lássák, könnyezem, titkon elmorzsolom.
Mi nagyobb, a test vagy a lélek fájdalma,
Melyik hagy nyomokat, melyik, mit elhallgatsz?
Szörnyű a hír, amit kaptam,
Elment, meghalt Gyula Papa!
Kirohantam a kertembe,
Nem bírtam már, úgy szenvedtem.
Zokogtam én oly hangosan,
Mint azóta se még soha.
Hosszú volt a karantén
Megpusziltam homlokodat, kicsikém,
Titkon tettem, nem nagyon, csak picikét.
Jó ez az esti csend, mely óvón pihentet,
S lehulló függönyként oly lágyan körbevesz.
Életünkben milyen sok a beszédes csend,
Mint ez az esti is, mely szobámban rekedt.