Mészárosné Maya
Kislányom, mit olvasol? Anyja kérdi Ildikót.
Most kezdtem csak: "Esőisten siratja Mexikót".
Rögtön abba is hagyom, barátom megkeresem.
Vacsorára itt leszek, ne várjatok, késhetek.
Kocsi dudál, kitárul a kapu két szárnya,
Két erős ember ölében hozza apámat.
Baj van? Sírva omlik anyám apám karjába.
Elcsúszott a gáton, nagyon fáj a bordája.
Emlékszem, hogy augusztus éjjelén
A zenétől hangos Csili közepén
Álltunk, s én rögtön elvesztem szemedben,
Csillagfény ragyogott benne remegve.
Sebbel-lobbal berontott unokám egy reggel:
Farsang lesz a suliban, jelmezbál, ez remek!
Találjunk ki gyorsan hát valami jó jelmezt!
Ha segítsz nekem, biztos én leszek a legszebb.
Hegyestető hatalmas várában élt Réka,
Attila, a hun király szépséges asszonya.
Fogd be, kocsis, hat tüzes csikómat! Így szólal,
Rika erdejében kocsizni fogok még ma!
Itt a Szilveszter!
Tűzijáték szikrázik,
Pukkan a pezsgő.
Újévi szokások, bohóságok
Rengeteg népi szokás, babona van a világon,
Így a szilveszterhez is és az év első napjához.
Most közösen járjuk mi be ezt a nagyvilágot...
Mikor megszülettél, édes lányon, nem tudhattad még,
Amin szólítanak, Tied a legősibb magyar név.
Éva az örök nő, és nem hazudtoltad meg neved,
Praktika nélkül is hódító, gyönyörű vagy s kedves.
Tegnap még Nap sütött, melengette lelkemet,
De a decemberi tél ideért reggelre.
Kinézek az ablakon, tekintetem ragyog!
A kertem csillogó, hófehér bundát kapott.
Álltunk a díszbe öltöztetett karácsonyfa körül:
Apám, a három testvérem s kedves, drága nagymamám.
Nem értettem, mért könnyezik apám és édesanyám
Minden évben Szenteste, mikor minden gyerek örül.
Van-e olyan ember, aki eljutva Rómába
Ne menne a Szent Péter térre, a Vatikánba,
A sejtelmesen gyönyörű magánimaházba,
Az aranyban pompázó Sixtusi kápolnába?
Úgy szeretnék hatodikán újra gyerek lenni,
Az ablakból szívszorongva Mikulásra lesni!
Vagy legalább az unokám kicsi arcán látnám
Azt a boldog izgalmat a Mikulásra várván!
Egy nagy család karácsonya
Késő van, a család a Karácsonyt várja,
Együtt leszünk végre újra a kis házban!
Megfésültem Mamát, és felvett új ruhát,
Izgatottan várja, mindjárt itt a család.
Felmosta a szobát és a kicsi konyhát,
Odatette főni az esti vacsorát.
Emlékszem, karoddal öleltél...
Elmúlt ifjúságom minden hamis álma,
Őrült pillanatok első nagy csapdája.
Emlékszem, karoddal öleltél kedvesen,
Míg üldögéltünk a teraszon kettesben.
A Vezúv lábánál álltam én nemrég,
Tolult az agyamba pusztító emlék.
Elképzeltem, amint felrobbant torka,
Égig ért a mélység iszonyú pokla.