Mészáros Lajos
A reménység sugarát,
Ültetted el bennem.
Ha megcsalsz szerelmem,
Bele halok menten.
A szerelemnek szárnyán,
Röpülök én hozzád,
Hogy csókkal borítsam el,
Halovány kis orcád.
Van egy asszony kit szeretek,
Ha nem látom őt érte, epedek.
Lágyan bársonyosan búg a hangja.
A mosolya a jókedvemet visszaadja.
De nagyon szeretlek,
Gyönyörű virágom.
Te vagy minden kincsem
Ezen a világon.
Mint akit rég elkerülnek az álmok,
szerelmes szívvel álmodozva járok.
Mindig csak te vagy az eszembe,
feledni nem foglak sohase.
Féltékenység kínja gyötör,
Gyötri fájó szívem, lelkem.
Attól félek, hogy megöli,
Lángoló szerelmem...
Szegény vagyok
Csórénak születtem,
Nem kell hogy más
Fizessen helyettem.
Nyaralni voltunk a zempléni hegyekben
A szomorú esős időt nem kérte senki sem,
Egész nap zuhogott esett az eső
A napot eltakarta a fekete felhő.
Azt kérded szeretlek-e azt mondhatom,
De hogy mennyire, azt magam sem tudom.
Azt tudom, hogy most nagy a szerelmem,
De hogy meddig tart, azt nem tudja senki.
Gyönyörű szép reggel virradt ránk,
A nap, vakítóan szórta ránk sugarát.
Ránk vetült a felkelő nap fénye,
Szeretkeztünk egymás karjába dőlve.
A szerelem forró tüze,
Megperzseli szívem, lelkem,
Mikor rád gondolok,
Egyetlen szerelmem.
Anyák napján mit kívánhatnék néked?
Ami megdobogtatná a te kis szíved.
Boldogság költözzön a szívedbe,
És élj velem örök szerelembe!
Szerelemnek tüze,
égeti a lelkem.
Mikor veled vagyok,
én édes szerelmem.
Mikor átölellek,
Karjaimba tartalak.
Remegő ajkammal
Csókolni akarlak.