Mészáros Lajos
Hej, te vörös rózsabimbó,
bús szívemet felvidító,
ki is nyílsz te nemsokára,
árva szívem vigaszára.
Délutáni napfény
öleli a házat,
de a naplemente
még egy kicsit várhat.
Az egregyi szőlőhegyen
vígan megy a munka,
minden reggel kedvjavító
a törkölypálinka.
Szerelmi csalódás, ha elhagy a kedves,
mikor a két szemed a könnytől lesz nedves.
Olyan az életem, mint egy lidércnyomás,
a gondokat nem oldja meg helyettem senki más.
Elrontott életem talán még rendbe tehetem,
de a szomorú éveket el nem feledhetem.
Vince baba vidám,
mosoly van az arcán,
jókedvűen ébred,
incselkedik véled.
Ki mondja meg, ha gyötör a kétség?
Van-e remény, ha jön a betegség?
Felébredek-e álmomból reggel?
Kialvatlanul, dagadt szemekkel.
Pünkösdi ünnepen
királyt választottak,
vetélkedő után
nehéz döntést hoztak.
Hittel tele ünnepünk a pünkösd,
a lélekmegújulás ünnepe.
Apró bűnöktől megtisztul lelkünk,
előjön Jézusnak szeretete.
Béci baba biciklizett,
belement a nagy sárba,
sáros lett a kis csizmája,
de az anyja nem bánta.
Vinci elment pecázni,
Duna parton sétálni,
keresett egy jó helyet,
ahol pecázni lehet.
Lányomnak a 37. születésnapjára
Megpróbálok egy kis verset írni néked,
mellyel születésnapodon köszönthetlek téged.
Harminchét év telt el születésed óta,
hetvenhárom telén hozott el a gólya.
Anyák napján virágboltba megyek,
krizantémból jó nagy csokrot veszek.
Kiviszem a jó anyám sírjára,
ráborulok korhadt fejfájára.
A jó édesanya
szereti gyermekét,
feláldozza érte
minden szabad percét.