Mészáros Lajos
Lányomnak a 37. születésnapjára
Megpróbálok egy kis verset írni néked,
mellyel születésnapodon köszönthetlek téged.
Harminchét év telt el születésed óta,
hetvenhárom telén hozott el a gólya.
Anyák napján virágboltba megyek,
krizantémból jó nagy csokrot veszek.
Kiviszem a jó anyám sírjára,
ráborulok korhadt fejfájára.
A jó édesanya
szereti gyermekét,
feláldozza érte
minden szabad percét.
Elballagott a vén diák,
az iskolát hátrahagyta,
kihívás tárul elé,
cukkolja is a nagyapja.
Gyere velem Csíksomlyóra,
kérd az Istent szépre, jóra,
gyalogszerrel járd az utat,
éld át vígan a kínokat.
Az én kedvesemnek
megvan az öröme,
megszületett Vince,
fia örököse.
Húsvétnak másnapján locsolkodni szoktunk,
most tudjuk átélni, milyen jól ment dolgunk.
Ismerős hölgyeket sorban meglocsoltuk,
házi sonkát, tojást szívesen fogadtuk.
Nagypénteken babot eszek,
fújnak is a böjti szelek.
Ma böjtölök utoljára,
hideg vizet iszok rája.
Ez már a harmadik Irén nap, hogy elmentél.
Búcsú nélkül érte szívemet a hideg tél.
Nem találtam helyemet nélküled a házban,
céltalanul bolyongtam a nagyvilágban.
Nem vagyunk tökéletesek,
mégis szeretünk élni,
nem akarunk minden éjjel
mi a haláltól félni.
Nőnapra készülünk,
köszöntsük fel őket,
szeressük, tiszteljük
mindig mi a nőket!
A szerelem szárnyán
repülök én hozzád,
hogy én átnyújthassam
neked e szál rózsát.
Előtted áll még az egész élet,
ezért kívánok én sok jót és szépet néked.
Vidámság és jóság kísérjen utadon,
ne érjen csalódás, ne érjen fájdalom.
Rohanó időben
felsejlik a remény,
legyen az életünk
akármilyen kemény.
Szerelemtől rebeg két szemem pillája,
valahányszor tekintsz, kedvesem, reája,
rózsaszínű ajkad rátapad a számra,
boldogságot csókol hervadó orcámra.