Mészáros Lajos
A költő embernek csapongó a lelke,
pattogó rímek közt születik meg verse.
Lánglelke örökké lerázza láncait,
mindennap kergeti feltörő vágyait.
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
Húsvét napján locsolkodni mentünk,
tarisznyánkba rózsavizet tettünk.
Megöntöztük vele a lányokat,
be is zsebeltük a hálájukat.
Hangtalanul suhan a Tesla,
motor nélkül az utat falja,
akkumulátorral működik,
töltése árammal történik.
Hatalmas mennydörgés
töri meg a csendet,
Uram, félelmemben
én Téged követlek.
Már hatvan éve, hogy együtt élünk,
párommal szép idős kort remélünk...
Ma van március nyolc,
a nőnapot üljük,
ma az édes pezsgőt
jéghidegre hűtjük.
Vörös rózsa, a szerelem virága,
illatozzál kedvesem házában.
Szirmod hulljon a lába elébe,
hadd sétálgasson rajta kedvére.
Kertek alatt oson,
sompolyog a tavasz,
szelíden süt a nap,
de az idő ravasz.
Hófehér vasárnap
kergetnek a vágyak,
síelni nem tudok,
szánkózni akarok.
Bálint napján meglepem a párom,
Gyertyafényes vacsorával várom.
Bébipulykát sütök vacsorára...
Ez a nap nem olyan, mint a többi,
virág után kajtat minden férfi,
mind szeretné meglepni a párját,
be is veti minden tudományát.
A tavaszi mező
gólyahírrel tele,
gyere, édes párom,
üljél az ölembe.
Sétahajó úszik
a vízen lefelé,
Visegrádon vagyok
útban hazafelé.
Virágkötő az én lányom,
köti a szép csokrokat,
kapja is a férfiaktól
érte a sok bókokat.