Mészáros István (robe)
Hozzád szólok, ki a Nap melegét osztja szét.
Hozzád szólok, ki a langyos szellővel legyez.
Hozzád szólok, aki hallgatsz, nem beszélsz.
Hozzád szólok, kinek a patak csörgedez.
Lény, lány, asszony,
örök dilemma, kit válasszon
a férfi, aki oly szerencsés,
hogy sikeresen keresgél.
Madarak csendesednek,
lombok közt megbújnak.
Felhők gyülekeznek,
esőcseppek hullnak.
Milyen sok minden történt veled egy év alatt,
Még így is, hogy csak ritkán láttalak.
Mintha húznának, nagyot nőttél,
De a szememben sokkal több lettél.
Amint közelít, hullámzik a tér,
nem csoda, hogy hamar elszédítene.
Végre a közelembe ér,
vibrál a levegő, Ő minden férfi végzete.
Vasárnap hajnal,
megint eltelt egy nap.
Rohan az idő,
egy pillanat, és itt a holnap.
Több sebből vérzek, de közlöm, hogy élek.
Közlöm azokkal, kik olvasnak,
és üzenem azoknak, kik úgy gondolták,
valami jobb lesz, ha nyilaikat kilövik rám.
Rock dalszöveg
Mind a hat húr neked rezeg,
legyen ez neked is a mindened.
Amíg a gitár szól, nem félek,
tudom a hangból, hogy még élek.
Hova tűnnek
a szavak, amelyek tartalommal bírnak?
Hol halnak el
a sóhajok, amiket a füledbe súgnak?
Lelkemen foltokat hagy a Pokol füstje,
Bár én már nem férek be a nagy üstbe.
Sokan voltak előttem a sorban,
Én csak vártam, nem tolakodtam.
Mire gondol a vadász
fönn a magasban?
Ül némán, türelmesen,
a levegőt veszi csak, de azt is halkan.
Amikor a napsugár benéz az ablakon,
árnyékok jelennek meg a falakon.
Megannyi mókás lehetőség a játékra,
ujjaiddal alakokat varázsolhatsz a falakra.
Hullanak rám a hűs esőcseppek,
Arcomon könnyel elkeverednek,
Hideg szél fúj, de már nem is érzem,
Így van ez, ha oly nehéz a szívem,
Kavarog benne a múlt és jelen,
Jövőmet szabadon elképzelem,
Lelkemben több érzelem háborog,
Néha összecsapnak a hullámok...
Fiatalság bolondság?
Szeretnék újra bolond lenni,
Ábrándokat kergetni,
Terveket szőni.