Mészáros István (robe)
Ropja a táncot a Répa és a Cékla,
a Répa jó erőben, a Cékla nem bírja.
Vöröslik a feje szegénynek,
annyira tetszeni akar a legénynek.
Kis méhecske zümmög magában,
nem jó valami itt a kaptárban.
Méhkirálynő, hallgasd meg fohászom,
hadd mondjam el a kívánságom.
A szerencse forgandó,
mondják azok,
kik fejvesztve üldözik
a malacot.
Jóságos Teremtő Isten, akihez
fohászkodik minden keresztény ember.
Kérünk, hogy fordítsd felénk arcodat,
bár tudjuk, megérdemeljük haragodat.
Sokan megírták már, és keseregtek,
mit tennének, ha több életük lehetne.
Van, aki több embert szeretne,
van, aki több vagyont szerezne.
Ezer év is eltelt azóta talán,
hogy benyitottam a szülői ház kapuján.
Ismerős nyikorgás, kicsit akadva zárul.
Amint belépek, emlékek hada tárul...
Jönnek a hétvégék szép sorjában
egymás után a naptárban.
Minden vasárnap mást és mást jelent,
de van négy is, ami az advent.
Engedd, hogy veled szálljak
bármely tájra is a világnak.
Veled egészen biztos érdekes...
Télapóka, ugye, készülsz hozzám?
Nagyon várlak hatodikán!
Tiszta cipőm és a csizmám
sorban állnak, Rád mind vár.
Nekem nem ünnep ez a nap,
sajnos, többet nem láthatlak.
Vajon most merre üldögélsz?
Tudnod kell, hogy bennem élsz.
Úgy emlékszem, hogy egy Angyalt tartottam kezemben.
Tizennégy évvel ezelőtt, mikor pici fiam megismertem.
Aprónak egy szóval sem volt mondható,
nem láttam szebbet, sem, mi hozzá fogható.
Bús, borongós őszi táj,
a nyári meleg messze száll.
Színes faleveleket kerget a szél,
hajnalban megcsípte a dér.
Kicsi versem írom sebesen.
Sebesen, mert elalszik a szemem.