Mészáros István
Vágyom érintésed, mint kiskutya
gazdiját,
Vágyom Tégedet, hisz szívem hozzád
konvergál.
Fehér a táj, betakarja a várost,
Minden csak olyan homályos.
Barna vagy, tán minden szempontból,
Csak egy szín, mégis mindaz, mi kipótol.
Forró vagy, olykor égetsz,
Máskor hidegséged, mivel farkasszemet nézek.
Szakadék szélén álltam évekig,
Míg estem egy hatalmasat mélyéig,
Erőm nem volt megszólalni
Aztán hogy még felkelni?!
Hit és tudomány,
két különböző találmány.
Hitben nem hisznek már,
a tudományt csak megcáfolják.
Sírok, zokogok,
de ezt te nem láthatod.
A lelkem mi fortyog,
meg nem bámulhatod.