Mészáros Dóra
Évfordulóra
Szeretem, hogy ott vagy egy hangban,
Egy gitárrezdülésben, pengő húrban,
Fán koppanó, apró lapban. A zajban.
Remegés a jövőért
Jobbra nézek, s látlak az ágyban,
Lehunyt szemmel jársz álomvilágban.
Engem látsz-e ott? Veled vagyok?
Fújsz egyet, és a másik oldalra fordulsz.
Nyomorult vágyak
Nem kívánok milliárdot,
Csak egy igaz, jó barátot.
Nem kívánok milliókat,
Csak nevessünk mindig jókat.
Épp hogy adták, de már vitték is...
A kislány éhesen nézett a pékségbe,
Szoknyája szakadt, koromtól fekete,
Hosszú, nehéz időszak van mögötte.
Tudod-e ki vagyok én?
S én tudom-e?
Láttam-e a háborút,
Vagy később születtem?
Egy éve ülök csendesen,
Nézem a tanárt kedvesen,
A pestiek ricsaját is kibírom,
Csak múltam dalát siratom,
Siratom...
a szörny elcsitul
Gyűlöltelek, te szörny, hisz hazámból elragadtál,
Gyűlöltelek, mert asszonyomtól könnyel elmartál.
Pedig édes volt, szőke, nyáron virágruhás!
Városa tiszta, hódítottak a fák!
De elragadtál, megettél, tálcádra kerültem,
Édes-szőke asszonyom tovább él nélkülem.
Szimat, szimat.
Keresem, keresem...
Frissen, ropogósan,
Szeretem, szeretem!
Szürke reggel virrasztja meg,
Pillája lágyan megremeg,
- Halk sóhajjal hálójában
A konyhájába ténfereg.
Pajtás figyelj, mesélek róla,
Ugyan, milyen a puszta csoda.
S eldalolom másod-otthonom,
Zengje erdő boldog hangom.
Iskola után, hazafelé úton,
Elszaladtak gondolataim a metrón.
A kérdések gyors egymásutánban
Zúgtak az agyam hátsó sarkában.
Szelek szárnyán szállni,
Vígan dalolászni,
Mint a pacsirta a Nap alatt.
Mondd, miért hagyod magad?
Fáradt vagyok. Arcom torzultan
kergeti látomásaimat.
Fáj a fejem, zúg, hasogat.
Hosszú-hosszú holnapok,
Még rövidebb tegnapok.
Délibáb húzza a "mát" előre,
Az a kötél végén táncol,
Zúglódva, nyüsszögve.