Mészáros Bernadett
Ne ítélj el egy Anyát,
Ha épp panaszkodik neked,
Nem tudhatod, hogy mi zajlik
Mélyen, a színfalak megett.
Az idei karácsony
más lesz, mint a többi,
szeretteink messze vannak,
nem tudjuk őket megölelni.
Mi történt? Hová fajult a világ?
Miért bántjuk, emberek, mindig egymást?
Miért jó mindig a másikba beleszúrni,
Miért nem tudjuk egymás megbecsülni?
Drága, gyönyörű unokahúgaim,
Holnap megkezdődik újra,
Vár titeket a nagybetűs Élet,
Menjetek hát mosolyogva!
Nemrég még kicsi voltam,
Az öledbe bújtam, sírtam,
De mára nagy gyermek lettem,
Így óvodába kell hát mennem.
Drága Édesanyánk,
Drága Nagymamánk,
Köszöntünk Téged,
A Jó Isten áldja meg
Minden lépted!
Ma még itt vagyok,
Holnap nem leszek,
Ma még ölellek,
Holnap már nem teszem.
Ha majd egyszer újra
megvirrad a Nap,
ha majd egyszer újra
Ölelhetjük egymást
percekig zokogva,
ha majd egyszer újra
"normális" lesz minden,
akkor fog újra ragyogni...
Gyarló ember vagyok, Uram,
nem vagyok méltó a szeretetedre,
szívemet kivágom, elibéd teszem,
bocsánatodért esedezem.
Nem vagy embernek méltó,
csak egy undorító korcs,
egy nagy kupac szar,
némi hús, és rengeteg zsír a csonton.
Tellett az idő,
s én felnőttem,
törékeny kislányból
édesanya lettem!
Négy év telt el
az első nap óta,
s mégis minden perc
olyan, mintha az első volna!
Annyi mindent megéltünk már,
jót s rosszat egyaránt.
Szeretném ha tudnád, mit is érzek,
mikor mélyen két szemedbe nézek...
ekkor szívem nagyot dobban,
értem, Te vagy az, akit mindennél jobban.