Melinda Csiki

Melinda Csiki

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hópihesörétek

Új az év, madártalan az ég...

Tovább...

Fél-elem

Magány dúdol az élő csenddel...

Tovább...

Delírium

Ámbár adtam magamhoz sokat,
tudom, nem szeretsz teljesen.
A hiány betűimbe sorvad,
míg alszik benned a jelen.

Tovább...

1716

Kollázs

Kihúzott mellkas. Élet.
Utcakő. Est. Köd habzsol
mindent, és por arcképed
lepi. Tagadod magad,
én is téged, lassú hó...

Tovább...

Nem számít

Minduntalan keresem egykorvolt
lelkemnek az elveszített csendjét,
az éjem hamis, furcsán fogy a hold,
gaz nőtte be ábrándjaim kertjét.

Tovább...

Világunkon túl

Egyformák voltunk,
egy világba születtünk,
azonos volt a léptünk,
egy a szárnycsapásunk.

Tovább...

Istent várom

Megszülte reggelét a kába hold,
a város fölött szürke anyagok
halmozzák az őszt - Istent várom.

Tovább...

Holtjáték

Tudod... elhittem, hogy kék a fű.
Hogy zöld az ég, az ember ember.
Hogy a világ szépe apró pont,
s az alig-volt emlék majd egyszer
egy álomban új életre kél.

Tovább...

Végtelenek

A tegnap még most is megborzongat.
Fáj a fejem, de már nem félek.
Titokzatos jövőjéhez szoktat
- mint mindig - ez a rongyos élet.

Tovább...

Valahányszor

Hallgat a jelen, lusta az idő.
Sárga a reggel, az ég nevet.
Fények gurulnak, szellő borzol
- a gondolatom átvezet:
felhőtlen égen, mellkasom szorít,
gond markolja szívemet,
kopog az elmém, s e pogány órákban
tudom, senki nem ért meg.

Tovább...

Legfőként

Nézed, ahogy belőlem a darabok
a hideg szobában életre kelnek.
Tudod, ilyenkor kicsit belehalok,
mint öleléslátszatunkban a sejtek.

Tovább...

Hajnal másképp

Fehér falak. Pogány percek. Kölcsönálmok.
Zörög, majd hosszasan néz utánam az éj.

Tovább...

Megírt

Álmatlan, fehér volt az éjem.
Berágtak rám a csillagok.
Lassított hajnalölelésben
a hold mesélte, ki vagyok.

Tovább...

Túsz

Hajtok, s lám, megvagyok nélküled is,
furcsa, de csak az esték üresek.
Tudatom forr - olyan szürreális,
csillag ragyog, és egek védenek.

Tovább...

Kertemben

Ma érzékenyen süt a nap. Sovány vigasz
az ég felhőihez mérve,
testesedik a szél, és pimasz,
nagy erővel nyúlik el a térde
a hétköznapokba szürkült utcákon,
az időt már nem tartja senki számon,
létet satíroz a hiábavaló rohanás.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom