Máté Lászlóné
Sosem késő szeretetben lenni,
Korunkat ettől külön kell venni.
Nem szabad magunkba menekülni,
Hagyni kell a reményt megküzdeni.
március 15. emlékére
Magyar vagyok én, magyarnak születtem,
Magyarnak nevelt anyám becsületben.
Az életet magyarként szemlélhettem,
A korszakot elhittem, így életem.
Édes érzésekkel telt éjjelek,
Érted vágyakozok, Érted élek.
A szívem szerelemről mesélget,
Hozzám mégis kőszíved beszélget.
Őfelsége a halál
Oly sokszor tölt kelyhébe.
A halálos italát
Viszi is Őfelsége.
Sóhajt a csend, ezt csak a tavasz hallja,
Gondol egyet, majd megszólal dallama.
Ékesen dúdol csodálatos hangja,
A kis hóvirágot ez előcsalja.
Családunk nekünk igazi boldogság,
Értük kérem imám Jézus oltárán.
Édes Jézusom! Megköszönöm Neked,
Te adtad az édes gyermekeimet.
vers egyik kis unokámról
Boldogság szigetén tegnap kikötöttem,
Vadászkürt zenéje kísért el kedvesen.
Mesterien fújt az édes kis unokám,
Ujjai tündérként táncolt a kürt gombján.
Drága nagymamám! - elhagyott kertedben
Kutatok én, a régi szép emlékben.
Könnyes szememben színes fátyol libben,
Képet alkot, majd visszavisz időben.
szeretett városom
Ócsa, de kedves vagy nekem,
Itt ragyogsz Te a lelkemben.
Szépséged leírhatatlan,
Nem találni azt szavakban.
ima a szenvedőkért
Édes Jézus, hozzád szólok,
Az imámmal fohászkodok.
Vigasztald a szenvedőket,
Töröld le a könnyeiket.
Az álmomban nálad jártam,
Odafenn a mennyországban.
Ott voltam a mindenségben,
Kerestelek ég kékjében.
vers az gyermekekhez
Köszönöm, édes Istenem,
Hogy született négy gyermekem.
Megáldottál, őket adtad,
A legszebbet, mit anya kaphat.
vers az unokákhoz
Van négy gyönyörű unokám,
Boldogság velük a világ.
Ők a rétnek virágai,
Életemnek harmatjai.
Anyák napja már közeleg,
Édesanyám, köszöntelek.
Szeretet angyalát kértem,
Az éteren közvetítsen.