Máté Lászlóné
Miért???
Oly fájdalmasan sír a tavasz,
Oly fagyos lett a lehelete.
Lelkében nagyon sok a panasz,
Fáj neki Földünk kinézete.
Tudod, mi a bánat? - Szíved mitől fájhat?
Kapu előtt állni, ahol már nem várnak.
Ahonnan szeretet feléd már nem árad.
Hol a szeretetérzések különválnak.
Szétfolyt időben
ne keresd a boldogságot!
Azt csak régmúlt időben
néhol megtalálod.
Rohan az idő, itt az új esztendő.
Sorsunk könyvében mit írt a teremtő?
Mely utat kell járni? - Mit rejt a jövő?
Mit hoz számunkra ez az esztendő?
A szegénység sosem szégyen,
csak éljél Te egészségben!
A lelkedben békességben.
Ne éhezzél szenvedésben,
bővelkedjél a kenyérben.
Már elmúlt a forró nyár sóhajtása,
Még csilingel
A pataknak csobogása.
Még él szép virágok életsóvárgása.
Már nemsokára eljön a hervadása!
Egyszer hiába gondolsz már rám.
Egy magányos napnak alkonyán.
Majd ölel egy szeretethullám.
Emlék a boldogság oltárán.
Lelked hegedűje csendesebb lett.
Dalai, mit játszik, már
nem nevetnek.
Már tücsök sem ciripel a fűben.
Hideg elől van Ő eltűnőben.
Sosem fogadtál el engem,
Csak egy gyom voltam szívedben.
Ott, a virágok közt csendben,
Ott sírtam, hogy szeress engem.
Már nem rohanok...
Már nem rohanok, lassan ballagok.
Az úton szép virágokat látok.
Gyönyörűek a kis vadvirágok!
Rohanva nem fogott meg csodátok...
Még forró a nyár utolsó sóhajtása,
Még csilingelő
A patak csobogása.
Még él szép virágok életsóvárgása.
Már nemsokára eljön a hervadása!