Marton Paul
Már rám nehezednek az évek,
éjbe zuhannak a nappalok,
a vágyak álomba öltöznek,
ragyognak a szép szellemarcok,
hideg csókomtól szétrebbennek.
2020
...maga sarjadó gyáva
tettét óvja félszegen,
ez lesz hamis barátja.
Aprócska, kék bársonyos szirmok,
bennük alvó szépség lágyan rezdül,
mikor a tavaszi szellő
a mező zöldjén csendben penderül.
járvány
Ne félj, öreg barátom,
benned él a múlt, jövő,
nem ülünk mi parázson,
de bölcsességünk mindig,
most is vírusölő.
Erdők alján, fák tövében
kis harangok hajladoznak,
ébred a tavasz fehér özönében,
szépséget és reményt hoznak.
Zalaba felföldi falvak apró gyöngyszeme
Garam völgyében, Szikince gyönyörű partján,
sok hazát szerető ember állt itt a vártán,
dicsőül ősi múltja, virágzik jelene.
"Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az ég - egy nap süt idebent."
Gyönyörködök a nappalokban,
szívembe telepszik a csend.
Most fagyos köd nehezedik a vidékre,
és néma csendben dermed az erdősztyeppe,
a jeges fák koronái összebújnak,
kopasz ágaik jégcsapokat ringatnak,
puszta volt itt három emberöltő gyümölcse.
Mikor megnyugszik néha egy férfiember,
fájdalma, haragja messzire tovaszáll,
lecsillapodik, mint a háborgó tenger,
mikor arra a szél fuvallata se jár.
...eltorzul az üllő és kalapács,
katona, mindig csak előre nézz,
fogadd meg, hidd el, ez ősi tanács.
Fájó évek, mindent takaró festék,
bádogra karcolt, körmös sikoly,
az élet nem vállalja tettét,
mert testét már sok heg borítja,
a bűn mindent vitt és letipor...
Egyszer a Földön is és azon túl
jajongni fog a meghasadt lélek,
de a múlt erős kézzel visszanyúl
elejét vetni a szenvedésnek,
vagy rápakolgat még egy keveset,
s benne erjednek a holt remények.
Hangod fázósan röppent a szélben,
átszűrődik a fagyos ablakon
s benn körbejár a szoba melegében.
Mikor soraid olvastam:
fátyolba öltöztek csodás szavaid,
a betűk kiáltva harsogtak
az értelmem megviselt falán,
s együtt kedvesen rám hullottak
tántorgó lelkem bíbor alkonyán.
Csendes, puha léptekkel köztünk járnak,
fényeik mutatnak, követnek, mint az árnyak,
akik az égből érkeztek, lelkünkbe
fészkeltek, most maradnak rövid időre.