Marton Paul
Megyek, megyek, mikor magával ránt a végtelen,
habár képtelen felfogni a lanyha értelem,
az elhalt sejtjeim akkor már halkan zümmögnek,
majd helyettem bőszen a távolból integetnek.
Szörnyű fordulat
Szamár hátáról lógott le sarus lába,
bekocogott a szentség városába,
hozta a világváltó megújulást,
szívében, lelkében a tiszta áldást,
virágesővel fogadta a tömeg.
Gurulnak az üveggolyók,
színesek és szépek,
zöld pázsit harmatában
elcsúszott egy részeg.
És rám rogyott az erdő, párája torkon ragadt,
fújtattam, mint a gazdátlanul visító tüdő,
úgy éreztem, hogy testem elemeire szakadt...
Mondják, látszólagos bűnben így születtem
a semmibe, kalimpált lábam és kezem,
sós könny csípte kis szemem, mindenki becéz,
bambán merengtem, hogy mily rút ez az egész.
Pára festette szürke égbolton
egy kis napsugár áttöri magát,
hogy végre mosolyként kergetőzzön
az erőtlen, még fakó arcokon,
s magával hozza a csattanó pírt...
Keresem a jót, keresem a szépet,
álmomban a remény mindig dédelget,
csodálatosak ezek az éjszakák,
talán az ébredés lesz a valóság.
Ömlik, poroszkál a hangos tömeg,
és belőle többféle zászlók sarjadnak,
repkednek a szennyes, zabolátlan szavak,
ágaskodnak az utcai kövek.
Amikor összeér a föld és az ég,
a sikolyok egy halomba dőlnek,
surranva eltűnik a szorgos árnyék,
nem lesz tovább követője a bűnnek.
Hószikrák viháncolnak a fehér pamlagon,
Nap átöleli az öröm pillanatait,
a fényből jut bőven, belépnek az ablakon,
hogy beterítsék a házak vendégszobáit.
Belém költözött tündér arcod bája,
bőre virágszirmos, finom bársonya,
ártatlan szemed tengerkék világa,
pillantásod jövőt sejtő csodája
Istenembe temetkezem, ne fogyjon a remény,
a Szentlélek most örök kupából önti belém
az áhítat, szentség magasztos dalának szavát,
hogy tiszteljem Mária emlőjén felnőtt Fiát.
Út a háborúba
Üvöltő farkasként rázta meg az eget,
nyüszítő ebként nyalta lelki sebeit,
nem ő váltott a hadi vonatra jegyet,
a sors fukar volt, nem osztotta kegyeit.
Mikor meghalt Szilveszter pápa, senki sem gondolta,
mily vigalmat, lakomát hoz majd neve napja,
habár a sokaság elnyeli a könnyes bánatot,
boros búra cserélik a bűnbocsánatot.