Márton Dominik
Csak jövök szótlanul, s nem kérdezek,
Egyben legédesebb vagyok, és epe keserű,
Van, hogy őszinte vagyok, és van, hogy tévedek,
Néha átölellek, néha böklek, mint a tű.
Árva szívem mezején
Szürke tölgyfa áll.
Madárfészek tetején,
Hová rigóm sírni jár.
Tudod, mikor felnőtt lettem,
Már nem pakoltál el helyettem.
Reggelente szennyesekben bukdácsolok,
De jó így nekem.
Nézz le rám, Istenem! Harmadnapja nem ettem,
Már nehezen bírom, kérlek, ments meg engem.
Tudd, ha könny csordul majd az én szememből,
Fáradok már, elvész az erő két kezemből.
Kilátástalan életem kerget a sötét vészbe,
Testem földbe vágy, lelkem pedig az égbe.
Szaladtunk a réten, mint egy mesében
Napfelkeltétől bele az éjszakába.
S közben a kezed az enyémben,
Úgy rohantunk a szép határba.
Vágyom már édes csókod ajkaimra,
Csendben, halkan szomjazom.
Hogy majdan leszel karjaimra,
S csókkal együtt lelkemet néked adhatom.
Te voltál az, ki engem éltetett,
Napjaim mosolyoddal voltak tele.
S most én leszek, ki téged eltemet.
Lelked már a mennyben, s a boldogságom is ment vele.
Nyári estén álmod vagyok,
Én leszek a nap, mi néked ragyog.
Őszi kalásznak magja leszek,
Lágy szellőcske, hogy veled legyek.
Mikor azt hiszed, hogy mindened az életed,
De hogy milyen is az valójában, ezt el sem képzeled.
Oly rég volt már, hogy itt hagytál engem,
Nézz le rám, egy roncshalmaz lettem.
Szia, apa!
Tudom, nem tudtál sokáig kísérni az utamon,
De szeretnék pár dolgot megköszönni, gyere, mutatom!
Látod itt a helyet szívemben?
Egyszer te töltötted be azt,
Régen itt volt a kezed a kezemben,
Még érzem, ahogy megfogsz és a nyakadba raksz.
Drága Anyám, tudom, szenvedtél velem sokat,
Mégis arcrezzenés nélkül viselted a gondokat.
Tudom, sírtam sokat, bőgtem ágyad mellett,
De kérlek, értsd meg! Csak a figyelmed kellett.
Emlékszel, apa, mikor két kezemet fogtad?
Nem engedsz el soha, akkor ezt mondtad.
Két karodban, mint krumplis zsák ringtam.
Csak a figyelemért egész éjjelt végigsírtam.
Emberség egy csodálatos dolog, de van, hogy valaki az emberek miatt zokog.
Szeretnék élni a régi időkben akár fiatalon, akár idősen.
Tapasztalni, milyen is volt az élet akkor, mikor nem nézett le senkit a hátsó padsor.
Mindenki örült a másik sikerének, most meg olyanok vagytok, mint akit kicseréltek.