Marsi Szabolcs Ádám
Verstetralógia - 3. rész
Absztrakt
hasad egy lábosban,
nem kicsit, hanem nagyot változnak,
a kerülete annak a félelemnek!
Verstetralógia 2. rész
Hangom szól
percről percre.
Adj egy ütést
a kerek perecre.
Vers tetralógia 1. rész
Masszív ütőléptek -
Bumm, bamm, dizzs!
Amikor semmi sincs mögötted,
Ismételt, masszív dübörgések.
Az ember néha agresszív,
mint a ropogós pirítós, ami eléggé masszív.
Az ember kedves,
mint egy szivacs, ami nedves.
Egy ember járkál az utcán,
a főttje, amit készít, főjj,
egy téglapor a vállára esik,
ne erre, hanem amarra jöjj!
Két ember
akik együtt még egyszer
telis tele élettel
mégpedig azokkal az érvekkel
a megbánásokat amíg eddig tettél ÉGESD EL!
Egy idegen helyen ébredsz.
Egy kapszulában rosszat féltesz.
Hol vagyok? Miért?
Kérdések áradata.
A válasz: a civilizáció fenntartása.
Ahogy tépi a szél a fákat,
Ahogy hajítja földhöz az ágat,
Ahogy pusztítja ki az erdőt,
Ahogy toporzékol egy-kettőt,
Ahogy egyre jobban erősödik,
Egy lányról fújja le a kendőt.
Kerülgetem-e népes öblöt
Furcsállom hogy ezen mi a csodálni való
De miközben a virágokra vizet öntök
Elnyargal mellettem a ló
A tenger süvege világítja meg
Nehogy megfázzon szegény
A kereszt indulat körvonalat fed
A mélysége akárcsak egy edény...
Ha nekem is olyan verset kéne írni mint a szózat vagy a himnusz!
1.
Feszülő magyarok sírján állunk
Magyaroknak Ez az álmunk
Tétlenkedünk a tétlenkedő Európán
Fél 9 ütött azon az órán
Repülj madár, repülj madár,
bármilyen kincs nálad életet talál,
száz meg száz csoda, töprengés,
kihalóban álló madarak lassan életvesztés...
Grönland tájain fáradtan kelek át
Grönland szép vizein hajózok már
Grönland szívében takarnak a fák
Grönlandon félénk egy kis rák...
A tájakon lévő fehér tükör
Úgy mutat, mint egy csicsás ökör,
Zendül már a világítás,
Csendül már az álomhajtás,
Mert fénykép az mindig kell!