Marsi Szabolcs Ádám
Ha egy nap megváltozik ez a világ,
akkor én kitűnök majd belőle,
ha egy nap elragadnak az árnyak,
átkarolnak majd a varjak.
A legcsodálatosabb harangvirág
Átkarollak, hogy a biztonság veled legyen,
nem bírnám ki, ha valami történne veled.
Azt akarom, hogy örökre a barátod legyek,
és egy életre megjegyezzem azt a gyönyörű neved.
Amikor lemegy a Nap, feljön a Hold,
Így csalod az arcomra a mosolyt.
Amikor lemegy a Hold, és feljön a Nap,
Akkor egyre szerencsésebbnek érzem magam.
Tekintve, hogy majd megjön az ihlet,
festékpatron a fény fele robban.
Vagy esetleg, ha csak azt vesszük, hogy ez éltet,
leesik egy dió, s hármat koppan.
Amikor nevetsz, a szívem örömteli,
Ezután az utam a te utadat követi.
Karácsony napján szállingózik a hó,
Az asztalon van minden, mi jó,
Vaníliapuding, bejgli és benne dió.
Néha én sem tudom, mit hiszek,
Ha valamit elhatározva a sírba viszek.
Néha már magam sem tudom, mit teszek,
Hogy esetleg keveset vagy sokat eszek.
Az élet nem fenékig tejfel,
Töprengünk, amíg a nap felkel.
De nem gondolkozunk azon el,
Hogy az élet esetleg fer vagy nem fer.
Elsurranva az oszlop mögött,
Csendes kínok között
Az élet darabja szememben,
Ahogyan a Démont meglestem.
A jövőbe látó álmom...
Amikor utoljára ezt álmodtam,
13 éves voltam...
Rio De Janeiróban laktam,
Ezt az álmot az időre hagytam!
Utolsó dalom is megvolt írva,
a harcom a hangsávval megvolt vívva.
Az agyam feldolgozni ezt már nem bírta,
az egész, mint egy halott birka.
A Kárpátalja dombjain,
Ukrajnának hegyein,
Munkács településnek várában,
Azon belül, egyik tornyában
Mintha tapadnánk egymáshoz egy operaház közepén,
Kezemben van az útlevél utolsó lapja,
Ragasztó az utolsó ember Matematika füzetén...
Húsvétnak a napján a sok-sok kölni,
Próbálom locsolásom egy versbe fűzni.
Vers tetralógia 4. rész
Még soha nem láttam ehhez hasonlót,
valami csendet megtörő zajmegrontót,
ami hasonlít az emlékeimre,
elfeledett könnycseppjeimre.