Marsi Szabolcs Ádám
Tönkretett legbelül,
de én akkor is azt mondtam, hogy "csakis ő!"
Mert olyan emlékeket éltem át vele, amik bebizonyították, hogy ő egy csodás nő.
Földre rogy az összes bűntudat.
A törött kulcs is kinyitotta az összes kapudat.
Egy bontatlan csomag hever a lábam előtt
mi kibontásra vár, de üres,
ha ki is bontom, akkor azt képzelem, üres,
s bámulom a fényt, mi a szaloncukor csomagolásában
megcsendülve átadja annak tartalmát,
ami nem más, mint maga a boldogság.
Feladatnak érezte, hogy feladja,
amikor a legjobb barátjában sem bízott.
Mégis azt kérdezte, hogy most a lelkét eladja-e,
vagy maradjon nyugodt, és gondolja át.
A napfelkelte reményt jelez az ittenieknek,
legfőképpen a Mérleg jegynek,
mert ha a horoszkópok közt Isten lenne,
szentül hiszem, hogy ők lennének azok.
Amikor 90 leszek, vajon boldog leszek?
Ugyanaz lesz a feleségem, akit most szentül annak hiszek?
Esetleg a kérdéseim pont, pont, ponttal érnek véget?
Te, én és a lánc, mi összetart
A boldog emlékekre boldogan emlékszek vissza,
olyan, mintha az előző életem lenne.
Az érzelmeimet a tiéd zsebkendője felitatja,
ha el kellene téged engednem, akkor az nem menne.
Van saját akarat vagy az élet azt megtiltja?
Van választásod, vagy a sorsunk előre meg van írva?
Mert nem számít -
Én a sorssal évek óta vívom a csatám,
és az akár meg sem fordult a fejemben,
hogy én veszíthetek.
A madarak emberijesztője és az emberek madárijesztője
Károgj! Szállj tova, holló!
A lelkedben a düh forróbbnál is forróbb.
Életlen, tompa hegyű olló,
az, ami a szívedbe vág egy mintát vagy valami hasonlót.
A fájdalom jön, mit nem érdemeltem meg.
Az egyetlen, amiben biztos voltam, sem
gondoltam, hogy hazugság.
A fenevad ki van hozzám láncolva.
Őrzi a jót a rossztól, és fordítva.
Védi az embert saját magától,
lakmározik önmaga koponyájából.
Piszkozat (viszont az életről)
Hogyan, mettől, miért?
Te érted, én értem, vagy ki ért?
Érted éltem, vagy kiért?
Éltem, éltek, de manapság ki él?
Érzem a kezed melegét,
ahogy szívdobbanásaiddal együtt remeg,
s majd átkarollak, és esek bele a végtelen kútba,
ami a csodálatos szemed.
Fuss, s ne nézz hátra!
Fuss, s ne nézz hátra!
Az, hogy merre mész, az nem számít, csak bele az óceánba.
Lelkednek a kavalkádja merül s terül el a felszínen,
és amikor rájössz, hogy két kezed le van fagyva,
akkor már késő, mert nem tudsz úszni.
Hiába vagy búvárruhában.