Marković Radmila

Marković Radmila

Született: 1940. november 4.

Népszerűség: 426 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Karácsonyi kívánságom

Villogó-villogó díszek,
angyalhaj, gyümölcs,
szaloncukor és csoki.
Ajándék a fa alatt.

Tovább...

A csend honol

Hólepel fedi
a csendet
hegyekből
lavinával rendel
templomtorony
ködfátyolban didereg
a harangok hangja
rekedt...

Tovább...

Táncba hívlak

Minden szépségem pompája
kifakult a napsugárban,
én Hold fényében ragyogok,
a teliholddal suttogok...

Tovább...

Együtt

Sejtelmes, őszi éjszakában
már megremeg a félelem,
lét dönget fájó emlékeket,
ködfátyolból sorakoznak,
nem hívja őket senki sem.

Tovább...

Hol van már a tavalyi hó?

Amikor kicsiny, falusi gyermek voltam,
sajnáltam a járomba fogott bivalyokat,
hatalmas szénaboglyák égbe nyúltak,
kukoricával megrakott kocsik sárgultak.
Karikásostorral durrogott a kondás,
vele együtt én is, a libapásztor kislány.

Tovább...

8195

Favetkőztető

Visszatértek a hűs, favetkőztető éjjelek.
Vidám, hideg szél táncoltat zöld faleveleket...

Tovább...

Miért

Miért követsz, árnyak árnya?
Nézz már vissza, nem bántalak.

Tovább...

Reménység

Rian a jég, útra indul folyó hátán a tél,
távolban egy hóember elhajítja sapkáját,
Alaszkán fogja ölelni hűséges babáját.
Életének fonala itt kész, semmitől sem fél.

Tovább...

Ami beborít

Keresve a lelki üdvöt,
a magány tévútra vezet,
az egyedüllét
megszokott fogalom,
tetteknek suttog
önzést,
gyávaságot,
megbánás nincs...

Tovább...

91103

Elrejtettem

Elrejtettem feledés
homályába kövült
volt-létemet, mégis
neszek kukucskálnak
rendületlenül, kíváncsian...

Tovább...

8384

Titokban dédelgetem

Virágillat tengerében megfürdettél,
égő lelked bársonyával szárítottál...

Tovább...

Látomás

...agresszív ragadozó lett belőlem,
ilyenkor a fékek csikorogtak valahol
bent, nem téptem szeretetből, haragból
cafatokra senkit, önmagammal harcoltam,
mégis ajánlatos volt gyorsan utamból kitérni,
mert ilyenkor olyant teszek vagy mondok, amit még
magam sem hiszek el, fájdalom az enyém lesz.

Tovább...

8197

Két gyermek

"Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet",
ráncaim mögül feléd árad
az örökös anyai szeretet.

Tovább...

Tavasz szégyene

A felkelő Nap
vesztesként
visszavonul,
az ég mélyében
süvöltő szél
félelmet keltve
jéggel dörömböl
az ablakon.

Tovább...

77101

Út az Úrhoz

Álmomban gomolyfelhő betakart,
rémülten a semmibe kapaszkodtam,
kézen fogott egy kedves ismeretlen,
vezetett a szabadba, lélegezhettem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom