Maria_HS
Józanodó perceidben félhetsz,
Aludni kéne, vad a gondolat,
Nem ártana néha csak őszintén...
Fenyőfámtól búcsúzom hallgatva,
Angyalszál mind itt van a nyakamban,
Repül az idő, már farsang közel,
Selyemből varrok jelmezt, melletted
Angyal leszek majd, egy földi jóság...
...Olvadó hóban lépkedek feléd
Lelkesen dalolom el neked
Dínomdánom utolsó énekét
Orgonahang ébredő hajnal
Gerendánkon ott maradt a fagyöngy...
Szeretet, kötelék, család,
Imában foglaltam a szavam
Legszebb ünnepünk hajnalán.
Valahogy elszállt az év s nyaram,
El s tovatűnő napjain
Számvetés, jó és rossz kevereg
Távol, begyűjtöm elveszett
Emlékeket, egy fáradt mosoly...
Szavaimban megleled a kelőt,
Szedegesd csak a megfelelő szépet.
Lehet, hogy nem vidámak és menők,
Mégis arról szól, amit ad az élet.
Meggyújtottam az első gyertyát,
Míg kezemben lángol a gyufa,
Imát mormolok, s áhítattal
Ünnep és az érzés tétova,
Vigasz jöttöd, és ha ideérsz,
Mosoly lesz, ahová te betérsz.
Megint számoljuk a napokat
Iskolában nevet cserélünk
Kánonban fújjuk a tanokat...
Még
nyári
emlékeimet
dédelgetem, látod,
s mily közel van karácsony,
oly vegyes érzelmekkel várom
az ünnepi vacsorát, szinte fázom...
Ó, ember voltam, s lettem ostoba,
Ki előtt "semmi és mögötte minden."
Emlék még egy kedves sarokszoba,
S csókját az éjnek tegnap még őriztem.
Lassan elfogy 2020, végére jár az év,
gondokat, emlékeket temetünk, fáj,
szinte sajog a lelkünk, az újév
ajándékát várjuk, mi jobb lesz talán.
Tudod, nehezebbek a napok még,
S szeretném elhinni, hogy neked már jobb.
Krizantémillat, a gyertyafényben
Méla csend, keringőzik a gyertyaláng.
Az elmúlás zenéjére csendben
Mormolja valaki ó, jaj, Miatyánk.
Száműzném, mint a romlott étel illatát,
s feledném örökre a szavakat, hiheted,
nem volt kedvemre való e közlés, rémes
látni` az emberi lénynek ilyen bukását.
Kérdem, távozik a remény végleg,
Vagy maradt még hajszálnyi s zöld a mező.
Talán eltűnik végleg az ártó,
Ha nem, itt marad-e nyarunkkal végleg.