Maria_HS
Vidámpark helyet a képernyőn várom,
Nehezen jött össze ma ez a kapcsolat.
"Rég nem valék tevéled szemben", lásd,
Hiszen esős napokon is kerüllek,
Mert dideregve összerezzenek,
Nehogy a szánó pillantásom meglásd.
Ébredezik a táj, a Hold pihen,
Araszol az égen, kél` a pihenő.
Érkező Napot lesi irigyen,
Ahogy várja már az erdeifenyő.
Kifeszítettem a vásznat, festek,
Keverem a színeket, sárgát, zöldet.
Ecsetemmel gondomat elrejtem,
Szemed elé varázsolom a völgyet.
Készül a természet, gesztenyefa
zöldbe öltözött, ibolya illata
incselkedik a tétova széllel,
Ez a tavasz rejtélyes egy ballada.
Osztod magad,
Behízelgő, álnok, hamis,
Önző vagy és telhetetlen.
Hiszen becsvágyad piramis,
A terved szerethetetlen.
Talán megfigyelted régen,
Érdekes bizony a változás.
Le is kottázták a dalát
Ártó, alantas koronavírus,
Veszélyhelyzetet hirdet a hatóság.
Érdeked ezt kívánja, logikus,
Most ne utazz, veszélyes a távolság.
Hallgatom az esőcsepp zenéjét,
S irigylem, hiszen érinti az ajkad.
Lesheti a sóhajod meséjét,
S érezheti, mily` arcodon a balzsam.
Neved lehet Éva vagy Irén,
Ősanya vagy, tán leszel vala.
Nőnek születtél, vagy oxigén
A magzatodnak az angyala.
Pirulsz, ha bókokkal halmoznak,
Ismered a csínját a főltnek.
Álmatlan éj` lesem a füst táncát.
Kéményben nagy az élet, hamu s korom
Randevúzik, átélem hát drámát,
Kandalló`, pattogós ritmus, dúdolom.
Rég volt, mikor tavasznak láttalak,
S abban bíztam, hogy űződ a zord telet.
Mégis, utólag én megáldalak.
Köszönöm neked az álomképeket.
Kereslek, mint ruhának szánt kelmét,
És merülök, mint kavics az örvényben.
Muszáj szítani újra a pernyét,
Hogy meleget adjon, mint a Napfénye.
Mintha álmodnék, puha-pihe ágy`,
S látok egy szál gerberát is valahol.
Látom, papír felett imádkozol,
Szavakat keresel, kerget s fűt a vágy.
Lassan elkészült a jelmez,
volt rajta elég varrni való.
Kritikus s mindent sérelmez,
bőven akadt hát tennivaló.