Mária Bíró Füleki
Csak álltam ott, s néztem
míg a Nap felkelni látszott.
Sugaraival a fák közt,
mint egy gyermek, játszott.
Majd erősödő fénye
felülkerekedett.
Játékosan elérte a kéklő eget.
Mondd, anyám...
Milyen volt
gyermeknek lenni a zajos világban...
Anyám hangja
Nagyon fújt a szél,
átjárta testem.
Dermesztő hidegtől
s a bánattól fájt lelkem.
Szeretnék ott lenni veled,
altatód, ha eljön az est!
Szeretnék álmod lenni,
mi éjjel megkeres!
osztálytalálkozó
Gyorsan elszálltak az évek.
Csak az emlékek maradtak,
a kátrányszagú tanterem illata,
de nyoma nincs
az összefirkált iskolapadnak.
Ódon pincék között a
múlt megrekedt.
Elrejtett ezer és
ezer szellemet.
Hirtelen érkeztél az életembe,
Kissé meglepett. Talán
papa küldötte vagy, az is meglehet.
Ahogy telt az idő, izzottál, mint
valami vulkán.
Tekintetem perzsel,
éget, mint a villám.
Belsőm izzó, kitörő vulkán.
Majd szétvet, úgy hevül,
míg szerelmem szíveddel
a vágytól elmerül.
Tanítottál szépre, jóra,
Tanítottál az igaz szóra.
Megmutattad az élet jó
és rossz oldalát.
Anyák napján könny
szökik szemembe,
Édesanyám jut mindig eszembe.
Ajtóban várt s nevetett.
A föld üzen... elég!
Nem bírok el
több szennyezést.
Életet fakasztottam,
adtam száz esélyt.
Cserében nem kaptam mást,
szennyet, szenvedést.
Autistákért
Fessél szépet, ibolyát, kéket,
Fessél rétet, szépet,
Szarkalábat, kéket.
A vírus
Van rá törvény, hogy féljek,
könnyeket hullajtsak
nap nap után?
Miért kellene félnem,
ha betartok minden szabályt?
Jött a tavasz
szép reménnyel.
Hóvirágok nyílnak.
Madárdalok riadtan
a szabadba hívnak.