Marczi Mátyás Mathias
Ha úgy látják beöltöztem bábunak
Hogy jót kacagjanak hölgyek urak
Hát nem így van
Bár fuldoklok a gyászomban
Vidámkodok magányomban
Bár magamnak testesültem
Mégis veletek szembesültem
Tudjátok mi a költészet lényege
Az irodalom borítékának bélyege
Mert mi a fontos nos az üzenet
Mi megmutatja nekünk az életet
Szilveszternek békessége
A Föld legszebb ékessége
Ezért aztán azt kívánom
Teljesüljön sok szép álom
Éljenek az egyszerű emberek
Szememben ők a hősök
S egyszer talán én is az leszek
Ünneplőruhába öltözött lelkem
Oly szép a fenyő mint nyáron a kertem
Különbség annyi egyiket akkor
Másikat ma ünnepeltem
Hej azok a régi karácsonyok
Mikor még fényben csilingelt a hóesés
Amikor havak bundák voltak
S bársonyok
Az ünnepi éj világos volt
És mesés
"Oly korban éltem én"
Amikor még nem volt dicsőség
A remény
Mert az maga az élet
Ezt táplálták belém
Álmodtam egy dalt
Szeretlek volt lényege
Egy szép diadalt
Hóborítottan vele
Egész évben jó voltam
De nem azért mert ajándékot kapok
Szorgalmasan tanultam
Így szüleim szívének boldogságot adok