Makovics János

Makovics János

Született: 1963. október 30.

Népszerűség: 69 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hóvirág

Immár bizonyos a tél vége, végre.
Hosszabbak a nappalok, és lám,
itt-ott immár kinyílt a hóvirág.

Tovább...

Tavaszvárás

Benne járunk a télben, mégis,
mint fehér holló, ritka a hó.

Tovább...

Hajléktalan

Senki nem tudja, mit hoz a holnap.
Lecsúszni oly könnyű, elmerülni,
mint tóba dobott kő, hulllámokat
ver, s nyomában éhség, nemcsak
ennivalóra, emberi szóra, tettre.

Tovább...

Tél után

Elmúltak ismét az ünnepek.
Jönnek új hónapok, mint
emberek életünk során
maradnak, elmennek...

Tovább...

Itt az új év

Mint felkelő nap, ragyog felénk
új évnek hajnala: megélhetjük,
mire oly régóta várunk - vágyunk
álmokat valóra váltva, és élni a
hétköznapok malmait emberként.

Tovább...

Tétlenség

Felkelt a napocska, beragyogja
szobám, lelkem mégis deres,
fázik, didereg, lázas beteg.

Tovább...

Advent

Decemberi várakozainktól csillog
szemünk, mint a frissen hullt hó,
melyen lassan lépkedünk: adventi
vasárnapok lélekmelengető percei...

Tovább...

Karácsonyi hangok

Visszatérő álomképek fénycsóvái,
December ünnepélyes csillogásai.
Karácsony sokszínűsége, mint mi,
Emberek, várunk, remélünk, és
Szeretni próbálunk megbocsátva
Magunknak, másoknak, és hulló
Hópelyhek közt lépve megmarad
Lábnyomunk, mint eme évnek...

Tovább...

Lenni

Vagyok napról napra,
hétről hétre, évről évre.

Tovább...

Ima

Miatyánk oly sok van e világban.
Nevük sok, híveik is, s békét és
szeretetet hirdet mindegyik.
Mégis nap mint nap halnak meg
miattuk, értük és miértünk, kik
meg nem értjük mindazt, mit
hirdettek isteneink évezredeken át.

Tovább...

Bizalmatlanság

Naiv voltam sokáig, mint kisgyermek.
Ma már fáj, hogy meghalt az a gyermek
bennem, megölték, kik kihasználtak engem.

Tovább...

Behúzódás

Nemszeretem idő van odakint:
Szeles, hideg, nyirkos, őszi nap,
Jobb már a szobában, mint odakint.
Behúzódunk, mint medvék, emlékeket
Felidézve, könyveket olvasva, filmeket
Nézve, csak úgy szép csendes öregesen.

Tovább...

Őszi nap

Holdvilágos éjszaka volt:
költői, mint álmaink sora,
melyben néha megleljük,
amit keresve sem keresünk.

Tovább...

Bezártság

Mélységes kínzó fájdalom naponta,
mely elkísér utamon, bárhová megyek,
és hiába ragyogó napsütés, kék ég,
lelkem, mint tábortűz, lángolva ég.

Tovább...

Halottakra emlékezve

Egy nap az évben, emlékezvén
elhunyt szeretteinkre csendben.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ