Makovics János

Makovics János

Született: 1963. október 30.

Népszerűség: 63 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy megsárgult levél

Álltam, mint cövök, ki látomást
gyötör, pedig csak a gyönyör, mi
röghöz kötött: kiragadott kép
a hétköznapiság szürkeségéből.

Tovább...

Őszülünk

Fogyatkoznak évek, évtizedek.
Őszül a természet festőien,
s vele mi is, kik még itt vagyunk,
megélve, mi megadatott, örökre.

Tovább...

Bóklászva

Felsétálok gyakorta a hegyre.
Képeslapszerű a lassan őszbe
hajló táj, és zörögnek már a
levelek lépteim alatt, suhognak
a fák levelei s a mező megannyi
csodás virága, s csapások mentén
haladva s letérve, megnézve, hallva
a múló nyár hangjait, színeit, búsul...

Tovább...

Fellobbanás

Nyaram forrongó, mint ifjúságom:
telve élmények halmaival, és sok
tapasztalat, jó-rossz, mint maga
az élet, mely vonatként átrobog,
ismét látva a tengert s hegyeket.

Tovább...

Augusztus

Elmegy lassan ez a nyár is, mint
annyi ismerősöm, "odaátra". És
alig vannak már, kik ismernek,
s kiket én ismerhetek, s szeretni
nem tudom, tudtam-e valaha,
miként engem, szerettek-e valaha?

Tovább...

Nyaranta

Nyaranta újraéljük régi énünk.
Magunkban, családi körben,
barátok közt vigadva, búsulva,
mikor milyen élethelyzetben
vagyunk, s mifélék napjaink.

Tovább...

Időnként

Vannak napok, órák,
ritka, fehér holló árnyak,
melyek kisértenek s kisérnek
nappal és éjjel szembenézve.

Tovább...

Jelen

Mint hullámok, sodródnak éveink,
maradnak az emlékek, élve velük
magunkban másokért, veszni hagyva
sok percet, órát, mely elveszve is
bennünk él, hiányát érezvén.

Tovább...

Nyári hajnal

Korán világosodik, s madárcsicsergés
a hajnal szimfóniája, mely behallik
nyitott ablakon, miként a friss levegő.

Tovább...

1010

Szünidő

Régi nyarak jutnak eszünkbe,
mikor még annyira más volt
a világ, és benne az emberek.

Tovább...

Tudom

Oly sokszor írtam már a halálról.
És megpróbáltam véget vetni, de
nem sikerült, ahogy annyi más
elcseszett életem folyamán.

Tovább...

Nyári napok

Itt van, mint örök visszatérő:
hosszúak már a nappalok,
rövid éjszakák, nagy álmok:
forrong a nyár heve bennünk,
elmenni, maradva sem távozni,
úszni tavakban, folyókban, járni...

Tovább...

A falu festője

Nekünk nem térkép e tájkép: ismerjük,
látva négy évszak adta csodás képeit.

Tovább...

Festményélmény

Sok képet látunk, de ezek festmények.
Színek skálái megannyi aprólékosságban,
mégis oly szabad, mint egy kéklő vándorfelhő.

Tovább...

Időnként

Egybefolynak a napok, mint folyók hullámai.
Sodródnak, vergődnek köveknek ütközve,
átsiklanak habozva, de előre haladva, mert
nincs megállás, menni kell tovább, tovább.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ