Makovics János

Makovics János

Született: 1963. október 30.

Népszerűség: 65 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Karácsonyi hangok

Visszatérő álomképek fénycsóvái,
December ünnepélyes csillogásai.
Karácsony sokszínűsége, mint mi,
Emberek, várunk, remélünk, és
Szeretni próbálunk megbocsátva
Magunknak, másoknak, és hulló
Hópelyhek közt lépve megmarad
Lábnyomunk, mint eme évnek...

Tovább...

Lenni

Vagyok napról napra,
hétről hétre, évről évre.

Tovább...

Ima

Miatyánk oly sok van e világban.
Nevük sok, híveik is, s békét és
szeretetet hirdet mindegyik.
Mégis nap mint nap halnak meg
miattuk, értük és miértünk, kik
meg nem értjük mindazt, mit
hirdettek isteneink évezredeken át.

Tovább...

Bizalmatlanság

Naiv voltam sokáig, mint kisgyermek.
Ma már fáj, hogy meghalt az a gyermek
bennem, megölték, kik kihasználtak engem.

Tovább...

Behúzódás

Nemszeretem idő van odakint:
Szeles, hideg, nyirkos, őszi nap,
Jobb már a szobában, mint odakint.
Behúzódunk, mint medvék, emlékeket
Felidézve, könyveket olvasva, filmeket
Nézve, csak úgy szép csendes öregesen.

Tovább...

Őszi nap

Holdvilágos éjszaka volt:
költői, mint álmaink sora,
melyben néha megleljük,
amit keresve sem keresünk.

Tovább...

Bezártság

Mélységes kínzó fájdalom naponta,
mely elkísér utamon, bárhová megyek,
és hiába ragyogó napsütés, kék ég,
lelkem, mint tábortűz, lángolva ég.

Tovább...

Halottakra emlékezve

Egy nap az évben, emlékezvén
elhunyt szeretteinkre csendben.

Tovább...

Nagy utazás

Múlóban életünk napjai, évei.
Nagy utazás, melyen részt veszünk,
és a fakultatív programok változók,
mint évszakjaink s vágyaink, álmaink.

Tovább...

Levélhullás

Október már mutatja magát,
színkavalkád az egész világ,
melyben itt és most élünk.

Tovább...

Kilépés

Sokan elmentek, mégis maradtak.
Bennünk, emlékeink közt, és miket
hátrahagytak lenyomatként örökre.

Tovább...

Megfáradt lelkem

Múltak évek, évtizedek egymás után.
Ezernyi órákból percek, melyek
"boldogok" voltak, és az indulat
már nem hevít, lelohadt a vulkán,
parázs, mi pislákol csupán immár.

Tovább...

Ébredés

Elmúlt a teliholdas éjszaka: szép
volt, és sejtelmes, hívogató, mint
álomkép, mely sosem való, mégis
mágnesként vonz az elmúlás.

Tovább...

Egy megsárgult levél

Álltam, mint cövök, ki látomást
gyötör, pedig csak a gyönyör, mi
röghöz kötött: kiragadott kép
a hétköznapiság szürkeségéből.

Tovább...

Őszülünk

Fogyatkoznak évek, évtizedek.
Őszül a természet festőien,
s vele mi is, kik még itt vagyunk,
megélve, mi megadatott, örökre.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ