Major Tamás
Morbiditás
Álmokat lehel a sóhaj,
Múlt oszlopai takarnak.
Megőrülök én már, ó, jaj,
Bezárva, láncon tartanak.
Ő ártatlan volt, mint rigó a szőlőfürtömön,
Emlékszem, szeme villant, és szökkenve elköszönt.
Lenge ruhája, lábából csak villantott egyet,
Ő volt, ki az örök hűségre váltott két jegyet.
1948 - 2020 nyara
Mindent, mi szabályos, felrúgok ma,
szeretnék más lenni, mint öreg ostoba.
Szeretném fiatal korunk "visszakapni",
ma mást hiszek; holnap összeroppanni.
Csak úgy hanyagul, fránya tettként kidobnám lelkemet,
Végigtaposnám, mint a Nagy Úr, a piros szőnyeget.
Gondoltam, majd utána kirázom sérült sebeim,
S lábam nyomától majd eltűnnek letiport bűneim.
Gergely naptár
Az, mit a Gergely naptár bekódolt,
S az idő - az állandó - behódolt.
Szeretni tudni kell,
A hit gondot elvisel.
S csak ennyi az, mit égi ajtón átviszel.
Ez is sok, és megtisztelő,
Gondolatot ébreszt a szenvedő.
Csak szólok csendesen mindenkinek, ha lehet,
Hagyd nyitva résnyire ajtódat, meleg illan.
Cserébe besurran a pír-arcú szeretet,
És a szép fa körül sok gyermekszem felvillan.
Sárguló Kalendárium lehelete
Ne vess magot, ha nincs kaszád,
Aratni tudni kell, búzaszem az ár.
Örülni kell, majd kenyér sül,
És ha ezt tudod, házhoz asszony kerül.