Mag Attila
Csodálom szépségedet,
Mosolyodat s a könnyeket,
Mit az élet ad e földön,
De Melletted ez boldogság és öröm!
A világ nekem te vagy.
Ha láthatom arcodat,
Ha melletted lehetek,
S boldoggá tehetlek
Valentin nap nekem semmi,
Én minden nap akarok szeretni!
Szemedbe nézve megfogni a kezedet...
Nézz az örök szerelem jelére,
Szemed csillogjon feléje,
Ahogy szemem csillog rád,
Jelzi,
Mily csodás e világ.
Rám nézel, s egy képet alkotsz
Arról, milyen vagyok,
S lehetek akár ellenszenves,
Pedig nem is ismerhetsz.
Amikor rád gondolok,
Észre sem veszem, s mosolygok,
Feldereng előttem a gondolat,
Mennyire szép is vagy.
Nemcsak karácsonyi mese,
Hogy az emberek vágynak a szeretetre.
Oly jó együtt lenni,
Beszélgetni s nevetni.
Rád gondolok, mikor felébredek,
S öröm tölti be szívemet,
Rád gondolok, mikor megpihenek,
Arcod mosolyán merengek.
Kerestelek hosszú éveken át,
Bíztam, egyszer meglelem a csodát,
A forró szerelmet,
Mi végigkísér egy életet.
Mikor e sorokat olvasod,
Én már távol vagyok,
S lehet, nem is üzenhetsz,
Mert olyanok a körülmények.
Szeretlek, mint gyermekét anyja,
Ki ha menni akar, engedi,
De senkinek nem adja.
Szeretlek, mint kisgyermek anyját,
Ki csak akkor nyugodt, ha látja,
S érzi, keze simogatását!
Szeretni, ahogy egy szülő szerethet,
Ezt te még nem értheted.
Lesni, nézni arcodat,
Róla vajon öröm vagy bánat fakad?
Harcolok a szerelemért minden egyes napon,
Sajnos,
Olykor mégis elbukom.
Hiába keresem a vágyat, a tüzet,
Szívem ezért gyakran megfizet.
Sétálok a Duna-parton,
Arcomat a fény felé fordítom,
Homlokomat perzseli a nap,
Vakítanak a fénysugarak.
100 szó, dicséret mit sem ér,
ezerszer csókolnám a kezét,
Bármit teszek, minden csak semmiség, hiszen értem élte életét.
Felnevelt, tanított,
minden nap értem aggódott,
ellátott minden jóval...