M. Laurens

M. Laurens

Született: 1952. április 26.

Népszerűség: 714 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

FOHÁSZ

Óh Uram!
Ha létezel valahol a világegyetemben.
Hallgasd meg kérlek ez apró porszemet,
- ki önmagam vagyok a puszta semmi -
az általad alkotott óriás` végtelenben.

Hallgasd hát,
miként mondok hitetlen létemre is imát...

Tovább...

ELJÖVŐ IDŐK ELÉ

replika* Pödör György: Voltidők nyomában c. versére

Lesz idő,
mikor újra lesz dal, s hozzá költő,
nemcsak újramormolt silány szavak,
s lesz majd talán, ki pár ember-öltő
után feláll, s mocsártól elszakad.

Tovább...

A KÉTSZER KETTŐ...

Ülök kis szobámban csendben, egyedül,
s a magány dacol velem: leges-legbelül.
Így hát ülünk ketten, Magam, no meg Én:
szűkké vált e hely, saját létem peremén.

Tovább...

ADMONITUM

(intés)

Ne higgy a nyálas-nyájas Olvasónak,
ki negédesen áradozik rólad,
miközben úgy hiszi, csak gyenge báb vagy,
s legyint, mikor nem látja, csak a hátad.

Tovább...

FOSZLÁNYAIM

sorok és gondolatok az utolsó százból

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Tovább...

BALLADA A HATALMASOKHOZ

François Villon nyomdokain

Most, hogy az utcára vetetten élek,
abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.
Én is ember lennék, s nem holmi hályog,
mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?

Tovább...

MÁR NEM JAJONG

És jajong a balga lélek
arccsontjai sápadt ékek
másik szegénynek könyörög
- nyomora úgyszintén örök-
takarója csak az alkony
narancsvörös hajú asszony...

Tovább...

INTELEM A HALDOKLÓHOZ

Tán ezt a könyvet egy pap kódolta át,
s szél dobálta lapjait szerteszét.
Volt ráncokra most az éj okít, és a lét -
mint holdvilág hűs fantomja lép eléd.

Tovább...

ÉS MEGINT A SZÓ

Hogy hol vétettem, már tudom:
örök "Horger Antal úr".
Lelkemben immár nincsen gyom,
míg Ön... semmit sem tanul.

Tovább...

AZ UTOLSÓ DALNOK

Bródy János tiszteletére

Csend járja be e valaha szent földet,
sunyítón néma kushadás és átok,
Ti szabadítottátok ránk e szörnyet:
gazul gyűlölködő hamis-királyok!

Tovább...

A SZÉPSÉGRŐL

A szépségről akartam ma írni,
egy sort, két sort, talán többet.
Arról, mi felemel, avagy bódít,
s megtelít egy egész könyvet.

Tovább...

OLY KORBAN ÉLEK...

Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.

Tovább...

EGY ÁRNYÉK TÁNCOL...

Egy árnyék táncol a falamon.
Fény szülte, testetlen nőalak;
kopott lelkem szüleménye Ő,
akár e málladozó falak.

Tovább...

92150

KAVICSNAK LENNI

Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni,
Megtiporva, hasztalan a porba veszni.
Mert mindenki látatlanul tapos rajta,
Mulandó léte, homokká váló hajsza.

Tovább...

PESTEN JÁRT AZ ŐSZ

(Hová lett kelet büszke Párizsa?)

"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
s álltunk ketten a mának peremén,
a nagy Költő s Én: jelentéktelen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom